Éljük, amit kimondunk!

 

Martin Kastler úgy véli, csupán keresztény lélekkel érdemes létezni Európában, különben a gazdasági szempontok magasabb helyre rangsorolódhatnak, mint az emberi jogok, az emberi méltóság. „Senki sem tagadhatja, hogy a XXI. századi Európa alapját a római jog és a görög kultúra mellett a kereszténység képezi – fejti ki. – Kontinensünk tehát ugyanúgy épül a Golgotára, ahogyan az Akropoliszra. Sokak szemében azonban Európa monetáris vagy gazdasági unióként tűnik fel, egyszerű piacként. Én azonban úgy gondolom, hogy többek vagyunk egy piacnál – az értékek uniójává kell lennünk. Az Európai Unió válsága sem pusztán az euró válságát jelenti, az embereknek az unió intézményébe vetett bizalmának hiányából fakad.”


 

„Minden keresztény szabadon dönthet arról, hogy a vallás tanításának megfelelően akar-e élni, jel kíván-e lenni a világban. Isten megadja nekünk a választás lehetőségét – mondja a képviselő. – Mindenki maga foglalhat állást a keresztény társadalom mellett vagy ellen. Nem a középkorban élünk, nem szabad kardot rántanunk, s közölnünk: Keresztények vagyunk, legyél te is az! Napjainkban személyes, egyéni döntésekre van szükség, de láthatóvá kell válnunk az emberek számára, még ha néhányan tenni is próbálnak ez ellen. Gondoljunk csak arra, hogy nemrégiben egyes tagállamok felszólították Szlovákiát: távolítsa el a glóriát Cirill és Metód fejéről a 2013-ban kibocsátandó kéteurós érméről. Nem húzódhatunk vissza az irodánkba, meg kell mutatnunk, hogy jó dolog kereszténynek lenni. A legtöbben keresztény, nyitott Európát szeretnének. A társadalommal és a társadalomban kell hát működnünk, eszmét cserélve, vitatkozva, kinyilvánítva, miről mit gondolunk – határozottan, meggyőzően. Fontos, hogy éljük is, amit kimondunk.”

A katolikus Kastler három gyermek édesapja, s családjával egyházának, plébániájának elkötelezett híve. Képviselőként kiáll például a szabad vasárnapért, hogy legyen egy nap, amikor kizárólag a vallásunkkal és a családunkkal foglalkozunk. „Nem felejthetjük el, hogy áldottak vagyunk, amiért keresztényként léphetünk fel. Kötelességünk hitünket szem előtt tartva cselekednünk – véli. – Meggyőződésünk megmutatkozhat a szavazásokban is. Az emberi jogokért és az emberi méltóságért küzdünk, s törődnünk kell a keresztények üldözésének problémájával, a vallásszabadság, a vallási tolerancia kérdésével is. Nem szabad megfeledkeznünk a nigériai, a szíriai vagy az egyiptomi keresztényekről sem, segítenünk kell őket, hogy az otthonukban maradhassanak, ne kelljen elmenekülniük. Ez is a feladatunk.”