Az ember, akinek erkölcsi és jogérzéke mindig, minden körülmények között megalkuvásmentes volt. A barát, akinek véleménye mindenkor biztos segítséget jelentett. A kolléga, akinek felkészültsége, tudományos tisztánlátása, kutatói szorgalma és egyedülálló rendszeralkotó képessége példaként állt és áll az állam- és jogtudomány művelői előtt. A hívő tudós, aki tehetségét és megszerzett ismereteit az emberi közösség erkölcsileg megalapozott és minél rendezettebb működésének elérésére fordította.
Neve összefonódott a magyarországi Alkotmánybíróság megszületésével, amelynek 1989-től 1998-ig volt bírája. Hasonló módon úgy is emlékezünk rá, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) 1995-ben megalapított jog- és államtudományi fakultása első professzori karának meghatározó tagjára. Tanszékvezető, majd intézetvezető egyetemi tanár, aki 2006-tól professor emeritusként tevékeny részt vállalt a PPKE oktatási és kutatási munkájából. 2009-ben közreadta a Közigazgatási eljárási törvény kommentárját, amellyel megkoronázta szeretett kutatási területén kifejtett munkásságát.
Napjainkban úgy tűnhet, hogy a PPKE Jog- és Államtudományi Karának magas szintű működése természetes. Azonban a jogi képzési területen elért kiemelkedő teljesítmény annak a húsz éven át tartó komoly és szervezett munkának az eredménye, amelyet tudatosan épített fel az egyedülálló tudással, elkötelezettséggel, szervezőkészséggel és céltudatossággal rendelkező, meghatározó jogtudós egyéniségekből álló első professzori kar. Kilényi Géza és Radnay József (†2014) mindig készen álltak arra, hogy a megfogalmazott koncepciót a rendelkezésre álló hasonló elképzelésekkel kritikusan összehasonlítsák, az elérendő és az elérhető eredményt mérlegeljék, majd szövegszerű formába öntsék. Felejthetetlenek azok a kari ülések, amelyeknek Kilényi professzor a résztvevője volt. Nem létezett olyan kérdéskör, amelyben ne fejtette volna ki álláspontját, mely mindig egyértelmű, határozott, megfontolt és tényszerű volt. Ebben segítette korábbi ügyészi munkája, de a közigazgatási jog területén végzett alapvető és széles körű tudományos tevékenysége, illetve joggyakorlata is. Hozzászólásai világos definíciókként csengtek, amelyekkel szakmailag a legmagasabb szintre emelte az érvelést. A kodifikátor pontosságával nyilatkozott a legösszetettebb kérdésekről is, erről mindmáig tanúskodnak az akkori kari határozatok szövegei.
Hallgatóit, tanítványait magával ragadta szigorú, széles látókörű és makulátlan pontosságot sugárzó előadói stílusa, amelyért csodálattal tekintettek rá, és rajongásig tisztelték. Mindig kész volt arra, hogy személyes véleményével, tanácsával segítse kollégáit, amiért személy szerint jómagam is örökre mély hálával tartozom neki.
Tudományos munkásságát – miután már 1978-ban az MTA doktora lett – 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel, 2009-ben az MTA Akadémiai Díjával, 2014-ben pedig Deák Ferenc-díjjal ismerték el. Állásfoglalásai, szaktudományos írásai, de alkotmánybíróként írt különvéleményei is megkerülhetetlen tekintéllyé teszik a magyar jogtudomány számára. A PPKE azonban, mind-
ezeken túlmenően, a Jog- és Államtudományi Kar szellemi közösségének a joghoz, az igazsághoz és a méltányossághoz mindig hű professzorára emlékezik, és ekként állítja őt példaként az oktatók, a kutatók és a hallgatók új nemzedékei elé.
Kilényi Géza életében nagyon sokaknak adta vissza az erkölcs és a jog fontosságába, az igazságba és az igazságosságba vetett hitét és reményét. Ennek a reménynek a tökéletes formájában, a feltámadás reményében búcsúzunk most tőle. Nyugodjon békében!
