Élet/rajz minidrámákkal

A reformáció ötszázadik évfordulójára a Magyarországi Evangélikus Egyház profi rajzfilmesek közreműködésével tízrészes sorozatot készíttetett Luther Márton életéről. Az internet, az írott és az elektronikus sajtó ugyan többször is hírt adott e vállalkozásról, az összművészeti alkotás jelentőségére, újszerűségére, egyetemes üzenetének sajátos meg­fo­gal­mazásmódjára azonban érdemes vissza-visszatérni. Immár hetek óta a Duna Televízión láthatók a tizenhárom perces epizódok, ahogy Richly Zsolt, a sorozat megálmodója emlegeti: a „mini­drá­mák”. A Balázs Béla-díjas művészt a hosszú műhelymunkáról és a filmmel kapcsolatos további tervekről kérdeztük.
– A rajzfilm feladatát nézve meg kell különböztetni a gyermekeknek és a felnőtteknek szólókat. Az egész estés alkotásokat tekintve Amerikában a Pixar a Disney-stúdió része, valójában egyenes folytatása lett. Ugyanúgy romantikus történeteket mond el, csak más eszközökkel megjelenítve. Az egyedi filmek ugyanakkor mindenekelőtt a felnőtt közönséget célozták meg; ha úgy tetszik, az alkotók a fesztiválokra és „egymásnak” is készítik ezeket. Olyan ez, mint a festő és a vászon, a költő és a papírlap viszonya: a kifejezésmód szempontjából személyesebb, egyéni gondolatok megosztására alkalmas műfaj. Saját munkáimat tekintve mindig voltak ötleteim, amelyeket igyekeztem beosztani, elhelyezni a pályafutásom során. A kockásfülű nyúl, a Kíváncsi Fáncsi sorozatok akkor készültek, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Ahogy nagyobbak lettek, jöttek a Fabulák – Heltai Gáspár meséi. Ez a sorozat a stílusát tekintve kicsit már megelőlegezte a Luther-filmet. Egyedi filmjeim közé tartozik a József Attila versére született animációs filmköltemény, az Indiában, amivel annak idején, 1966-ban diplomáztam. De ilyen a Molnár Anna, az Hommage Vajda Lajos, a Kőműves Kelemen… A forma attól függ, hogy mit szeretnénk elmondani, és kiknek szánjuk az üzenetet. Macskássy Gyula mondogatta: „Kinek, mit, hogyan.” Ez a jelszó.
A Luther nem a reformáció ötszázadik évfordulójának „kampányára” készült. Régi ötletem volt, benső indíttatásom eredménye ez a rajzfilm. 1995-ben kezdtem el foglalkozni a forgatókönyvvel, amelyet Marsall László írt. Akkor azonban nem találtunk mecénásra. A mostani forgatókönyvet Lackfi János jegyzi. Nyolc éve dolgozunk rajta. Korábban nem készítettem életrajzi filmet, amelyben éppen a jellemfejlődés a legfontosabb. Engem most pontosan ez érdekelt: gyermekkorától haláláig mi mindenen ment keresztül, mit gondolt, mit hogyan élt át Luther Márton. Egy élet, tíz részre felosztva.
Háromféle szinten igyekeztem elmesélni a történetet. Egyrészt lineárisan követjük az eseményeket, másrészt felhasználtunk különböző „dokumentumokat” is. A cselekményt a kor stílusához igazodó és a nyomtatás technikájának megjelenésére utaló, fametszetszerű rajzokkal, karikatúrákkal erősítettük. És végül, az egyedi filmesek kedvencei: a formaátalakulások. Luther fohászai, vívódásai egymásba morfolódott vonalakkal, szimbólumokban öltenek testet. Talán ez szól legjobban a mai emberhez, a mai nézőhöz.
Nem oktatófilmet akartam készíteni, a Lutherben valójában tíz minidrámát látunk. Ahogy említettem, a formavilágát a fametszetek eszköztára jellemzi. Gazdag kontúrokkal megrajzolt, visszafogott színekkel megjelenített epizódokból áll. Abszolút szándékoltan, hiszen, ellentétben a tarka reklámokkal, éppen a visszafogottság feltűnő. Számítógépet használtunk a munkához, de segédeszközként tekintettünk rá, és nem lettünk a rabjai. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy kollektív műfaj. Hozzám kötődik az ötlet, a storyboard, én csináltam a vázlatokat, de figuratervező, beállítási rajzoló és animátorok sora is dolgozott a sorozaton. Ez persze nem újdonság annak, aki valamennyire ismerős a magyar rajzfilmgyártás százkét éves történetében.
A sorozattal kapcsolatban korábban ugyan nem volt terv, újabban viszont már szóba került, hogy az összesen kétórányi anyagból esetleg születhetne egy kétrészes tévéváltozat is. Kérdés persze, mit és hogyan alakítsunk át, hiszen a Luther jelenleg tíz – egymást macskaugrásokkal követő – epizódból áll. Vagyis meg kell oldani az egyes részek kötéseit. Kevés benne a női szereplő, ezért úgy képzelem, hogy a hiányokat egy diáklány narrációjával tölthetnénk ki; így az archaikus jelleg mellett a mai szemlélet is megjelenhetne a leendő filmben. Meglátjuk, mi lesz, egyelőre ez csak egy embrionális állapotban lévő, kósza gondolat a részemről.

*

„Richly a rajzfilm látványvilágának megtervezésekor a XV–XVI. században használt fametszetekhez nyúlt inspirációért, és a végeredmény egészen különleges lett. Ugyan az egyszeri nézőnek a figurák körvonalai nyersnek, a mozgásuk pedig darabosnak tűnhet, de a hátterekkel kombinálva tényleg olyan hatást keltenek, mintha például Albrecht Dürer metszetei elevenednének meg a szemünk előtt. Ehhez hasonlóan egyedi vizuális megközelítéssel talán csak a Jankovics Marcell-féle Mondák a magyar történelemből sorozatban találkozhattunk, mely a Képes Krónika illusztrációit ültette át animációra. Azonban a karakterdesign nem a valósághű ábrázolásra törekszik, a szereplők testarányai és arcvonásai sokszor sarkítottak, karikatúraszerűek, ezzel is közelebb hozva a témát a nézőkhöz.
A forgatókönyvért felelő Lackfi János munkáját sem érheti panasz: Richard Friedenthal Luther élete és kora című könyvének felhasználásával olyan szövegkönyvet sikerült alkotnia, ami megőrizte az archaikus jellegét, ugyanakkor könnyen érthető és hallgatása élvezetes a modern kor emberének is. A hangok terén szintén nem vall kudarcot a sorozat: az aláfestő muzsikák egyaránt merítenek a középkor egyházi és a reneszánsz világi zenéjéből. A főszereplő Luthert megszólaltató Dévai Balázs mellett olyan színészeket ismerhetünk fel kisebb epizódszerepekben, mint Szacsvay László, Balázs Péter vagy Zámbori Soma.”

(Illisz Balázs)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..