Időről időre elment hozzájuk egy pap misézni, ám egyik nap nem érkezett meg. Másnap derült ki, hogy az odavezető úton egy ágyúgolyó ölte meg. A fiatal fiúban ekkor merült fel a gondolat, hogy a miséhez pap kell, ha pedig ő az lesz, élete minden helyzetében részt vehet szentmisén, hiszen ő mutathatja be azt. A negyedik elemi elvégzése után két esztendőn át a budapesti, majd utána a pannonhalmi bencésekhez járt iskolába. Ott érte 1948-ban az államosítás. Mivel szülei szentendrei lakosok voltak, úgy gondolta, állami iskolába otthon is járhat. Ezekben az években azonban a diktatúra már masszívan kiépült, s bár – édesapja bátyjának családjával ellentétben – őket nem telepítették ki, nehezen vették fel Szentendrén gimnáziumba a „klerikális” fiatalembert. Két évvel később a bencések visszakapták pannonhalmi iskolájukat, 1950-ben visszatért hát egykori iskolájába. Szerzetes akart lenni. 1953-ban mégis a győri szemináriumba jelentkezett: a megmaradt szerzetesrendek létszámát ugyanis szigorúan korlátozta a hatalom, és ezért néhány évig nem tudtak új jelentkezőt felvenni. Püspöke Budapestre, a Hittudományi Akadémiára küldte tanulni. Ott érte őt 1956 forradalma is. Karitatív munkát végeztek, kórházakba jártak és a segélyek kiosztásában vettek részt. A forradalom vérbefojtása után a központi szemináriumban tanuló kispapok közt komoly ellenérzést váltott ki a papi békemozgalom, melynek üléseire nem voltak hajlandóak eljárni. Ellenállásuk következménye az lett, hogy 1959. március 19-én, a kilencvenhat szeminaristából nyolcvankettőt az Állami Egyházügyi Hivatal parancsára szélnek eresztettek. Rédly Elemér ekkor már felszentelt pap volt, s doktori címének megszerzéséért maradt a szeminárium falai között. A lázadás miatt azonban nem kaphatott papi beosztást, segédmunkás lett. Társával, Tabódy Istvánnal – Endrei Mihály püspök titkos megbízatása alapján – próbálták az egykori szeminaristákat segíteni hivatásuk megőrzésében. A „titkos szeminárium” eredményes volt, Zadravecz István püspök titokban – Tabódy István lakásán – felszentelte az erre fölkészített egykori szeminaristákat. 1961. február 6-án letartóztatták Tabódy Istvánt és Rédly Elemért, három és fél éves börtönbüntetéséből neki – az amnesztiának köszönhetően „csak” két évet és két hónapot kellett letöltenie. 1963-ban szabadult. 1964 május elsejével megkapta első papi beosztását: segédlelkész lett Gyömörén. Később Csornán, majd Győrött szolgált, első plébánosi feladatát Vértesszőlősön kapta, 1977- ben. Rédly Elemér neve azonban lelkipásztori tevékenysége mellett a papi és világi hitoktatás háború utáni megteremtésével is összeforrt. 1968-ban a püspöki kar pályázatot hirdetett új hittankönyv megírására. 1971-ben megjelent az ő és munkatársai által írt Elsőáldozók hittankönyve, amely hiánypótló volt akkoriban. A szerzőkből alakult meg később a Hitoktatási Bizottság, melynek 1977-ben titkára, 1991-től 2002-ig igazgatója volt Rédly Elemér. 1984-ben Győrött elindította a világiak hitoktatói képzését. Pataki Kornél püspök 1988-ban az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye nélkül nevezte ki a kispapok teológiai oktatójának – nem adott neki írásbeli, csak szóbeli megbízást, így nem kellett fentről engedélyeztetnie azt… 1990-ben a győri szeminárium rektora lett. Utóbb Pápai Lajos püspök úgy döntött, hogy Sopronban van rá szüksége. 1997-től ismét Győrött tanított, Sopronból járt oda. 2002-ben Győrbe került, szabadhegyi plébánosnak, emellett a hittanári szak igazgatója is. 1980-ban teológiai, 1997-ben PhD doktori címet szerzett. Aranymiséje előtt egy alkalommal ezt mondta: a pap élete a csoda tanúja, naponta láthatom, hogy Isten kegyelme mi mindent képes elérni. Győr–Szabadhegyen június 15-én délelőtt 10 órakor mondja aranymiséjét, ahol Pápai Lajos püspök lesz az ünnepi szónok, míg Budapesten június 29-én, 9 órakor a krisztinavárosi Havas Boldogasszony- templomban ad hálát ötvenéves papi szolgálatáért, Udvardy György püspök lesz az ünnepi szónok.
