Fűri Gábor a pécsi kántorképző tanfolyam elvégzése után Gergely Ferenc tanítványaként gyarapította tudását, de az orgonálás mellett a hangszer szerkezete is érdekelte, ezért egy orgonajavító műhelyben is dolgozott rövid ideig. 1973 februárjától vette át a kántori teendőket a budapesti templomban. Itt nemcsak orgonált, hanem a második világháború során sérüléseket szenvedett hangszer karbantartását, felújítását is folyamatosan végezte. 1979-től mint előadóművész rendszeresen vendégszerepelt itthon és külföldön, orgonát oktatott a váci kántorképzőben.
Több évtizedes munkáját törte derékba az a sajnálatos tűzvész, mely 1997. július 1-jén tört ki a templomban, melynek eredményeként kigyulladt a már majdnem kész orgona, és leégett vele együtt a karzaton lévő nagy értékű kottatár és könyvtár egy része is. Fűri Gábor hihetetlen akaraterővel kezdett neki az újjáépítésnek. Alapítványt hozott létre, és sok jó szándékú hívő, külföldi és hazai művészek jótékonysági előadásai, az önkormányzat adománya jóvoltából több mint tíz év alatt sikerült újjáépítenie a hangszert. Segítségére voltak ismerősei, barátai, akik révén több helyről kapott térítésmentesen használt alkatrészeket, sípsorokat, játszóasztalt, ezekből orgonaépítő kollégájával sikerült fölépítenie mára egy 47 regiszteres (2888 síp) orgonát.
A szentmisén az új orgonán közreműködtek egykori tanítványai, kollégái, és köszöntötte őt a plébánia papsága és hívei. Fűri Gábor nem mond búcsút teljesen a hangszernek, hisz még tervei között szerepel az orgonaépítés befejezése, mely a templom méreteihez és stílusához illő gyönyörű hangszer lesz.
