Az ikonfestés műhelytitkai

Az ikonfestő ezt teszi, megérezteti hite által Isten felfogható jelenlétét, erős hittel, a Szentlélek erejével – írja M. Győrffy Anikó Ikonfestés című ismeretterjesztő és önképzésre serkentő könyvében. A Cser Kiadó Kis műterem sorozatának legújabb kötetében a szerző gazdag képanyaggal illusztrálva röviden bemutatja az ikonfestés több mint másfél évezredes történetét: a Római Birodalom végnapjaitól számított antik, ókeresztény alapokat; az ábrázolásmódok rögzülését a bizánci császárság korában… Az ikonokat ma is az ősi hagyományt követve, szigorú szabályok szerint készítik. Az albumot lapozgatva választ kaphatunk arra: mit jelentenek a színek; mit fejez ki e „bonyolult egyszerűség” az alakok „látszólagos” mozdulatlansága, merevsége; a hátterek fordított perspektívája.

A Szent Lukács-legendát is említő kultúrtörténeti, valamint az Ige megtestesülésére utaló teológiai összefoglaló után lépésről lépésre követhetjük végig az ikon fohásszal, meditációval kísért születését. E spirituális-művészi tevékenységben a megfelelő fa kiválasztása, az enyvezés, a vásznazás vagy az alapozó levkasz (enyv és kréta keveréke) felvitele épp olyan fontos momentum, mint a festés „látványos” folyamata. De nem is kell alkotónak lennünk, hogy megsejtsük, mit él át az ortodox hívő, amikor a képre tekintve már nem is Krisztus arcmása előtt, hanem Krisztus jelenlétében imádkozik. Az Isteni Lényegre ablakot nyitó ikon a színről színre látás lehetőségét adja itt a földön. Mint az ötödik evangélium…

(M. Győrffy Anikó: Ikonfestés, Cser Kiadó, 2009)

„Az ikon ragyogó, fényt árasztó jelenésként tárul elénk. És bármilyen helyzetben történjék is ez, erről a jelenésről azt mondhatjuk: fölénk magasodik. Úgy érzékeljük, fölötte áll mindannak, ami körülveszi: egy másik térben, saját terében és az örökkévalóságban honol. Elcsitul előtte a szenvedélyek lobogása és a világ hívsága, úgy érzékeljük, hogy a világ fölött áll, minőségében felülmúlja a világot, hatását saját területéről fejti ki itt, közöttünk. Kétségbevonhatatlanul létezik, ecset nyomán keletkezett alkotás; mégis felfoghatatlan, hogy létezzen, és nem hiszünk saját szemünknek, amikor e mindent fölülmúló győzedelmes szépségről bizonyságot ad.”

Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz