El kellett hallgattatni
Fotó: Bókay László

 

Hatvan évvel ezelőtt, február 28-án egy martfűi halász találta meg az áradó Tiszában az egy évvel korábban meggyilkolt Kenyeres Lajos plébános holttestét. A hatóságok addig azt állították, a plébános disszidált. A reverendás férfi személyazonosságát a rokonok állapították meg.
A halál oka gerincvelő-roncsolás és lövési sérülés volt. Az évforduló alkalmából bemutatott szentmisét követően egy, Kenyeres Lajost ábrázoló emlékdomborművet lepleztek le, amelyet B. Laborcz ­Flóra, Ferenczy-díjas ötvösművész készített. A szentmise elején Kovácsik Antal állandó diakónus, a plébánia vezetője köszöntötte a megjelenteket, a város képviselőit, valamint a környékről és a távolabbi településekről érkező papokat és híveket.
Beer Miklós püspök szentbeszédében hangsúlyozta: hamarosan a boldogok sorában köszönthetjük Brenner Jánost, aki Kenyeres Lajoshoz hasonlóan a hitéért és a bátorságáért halt meg. A Tisza-parti települések joggal remélhetik, hogy egyszer majd az ő papjukat is a magyar szentek és boldogok sorában köszönthetjük. A püspök hangsúlyozta, hogy Kenyeres Lajos hiteles életével közel vitte az emberekhez a szeretetet. Ellenségei ezt nem bírták elviselni, ezért akarták elhallgattatni. Nem viselték el, hogy Kenyeres Lajos azt hirdette, Isten maga a szeretet, az irgalmasság és a jóság, minden élet forrása. A megyéspüspök utalt a felolvasott evangéliumi részre is, amely a tékozló fiú példáját állította a hívek elé. Mint mondta, mind­annyian tékozló fiúk vagyunk. Az viszont nem mindegy, hogy távolodunk-e az atyai háztól, vagy afelé törekszünk. Kenyeres Lajos huszonhét évi papi szolgálatában az atyai ház felé igyekezett terelgetni híveit. Beer Miklós beszélt a tettesekről is: bármennyire is nehéz, Jézus irgalmas lelkületével kell tekintenünk azokra, akik a martfűi plébánost meggyilkolták – mondta. Szentbeszéde végén hangsúlyozta: „Kenyeres Lajos már az atyai házban van. Minden bizonnyal megkapta a jutalmát is. Kérjük, imádkozzon értünk, hogy áldozata ne legyen hiábavaló, értelmetlen. Kérjük égi imáját.”
A szentmise záróáldása előtt Máthé György szolnoki esperes-plébános szólt a hívekhez, és kérte, imádkozzanak a vértanú tiszavárkonyi plébános boldoggá avatásáért. Miután a megyéspüspök megáldotta a templom bejárata mellett újonnan elhelyezett domborművet, a település korábbi plébánosa, a templomépíttető Tamási József szólt az egybegyűltekhez.
„Szeretném megköszönni ezt a templomot Kenyeres Lajos atyának. Úgy gondolom, követhetjük a példáját, és számíthatunk a közbenjárására. Lajos atya már hatvanegy éve közbenjár értünk. Az sem lehet véletlen, hogy azon a tavaszon a víz átsodorta a holttestét erre a partra. A Tisza másik partján ugyanis vallásosabb emberek és vallásosabb vezetők éltek, ott legalább volt pap. Martfűre holtan érkezett az első pap – mocskos, vizes, iszapos reverendában, de megérkezett. Az, hogy ez a templom felépült, nem az én ötletem volt. Szerintem az övé. Nem akarta, hogy ez az egyre szépülő város templom nélkül maradjon. Neki köszönhető a sok megtérés is. Ritka az olyan pap, aki annyit tudott tenni az Egyházáért, mint Kenyeres Lajos. Neki köszönhető az is, hogy az a ma már kilencvenhat éves orvos, aki egykor megállapította Kenyeres Lajos halálának okát, utóbb, a betegek látogatása során – amennyiben szükségét érezte – megkérdezte a betegeitől: »Józsi atyát nem kellene elhívni?« Így jutottam el jó néhány rokonotokhoz, ismerősötökhöz a haláluk előtt, és kentem meg őket a szent olajjal.”

 

Ima Kenyeres Lajos mártír pap boldoggá avatásáért:

Mennyei Atyánk! Te Kenyeres Lajost hívtad szolgálatodra, és a papszentelés kegyelme által híveid pásztorává tetted őt. Arra hívtál bennünket, hogy tanúid legyünk a világban. Ennek a tanúságtételnek kell jelen lennie életünk minden mozzanatában. Mennyei Atyánk, Te elhalmoztad Lajos áldozópapot áldásoddal és sokféle kegyelmeddel. Te az ő szavaival és írásai által tanítottad hívő népedet. Te adtad neki azt a kegyelmet, hogy az igazság és a béke érdekében népedért felemelje szavát a világ nagyjai előtt. Köszönjük neked, hogy megadtad neki a lelki erősség kegyelmét! Hálát adunk neked, hogy nemcsak szavaival és írásaival, hanem életének föláldozásával is tanított bennünket az önfeláldozás értékéről. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy közbenjárását megtapasztalva bizonyságot szerezzünk arról, hogy befogadtad őt mennyei dicsőségedbe! Add, hogy minél előbb tisztelhessük a boldogok, majd pedig a szentek között! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.