Éjszakai zarándoklattal a papságért

A zarándoklat lelki kegyelmeit, a fáradtságot, a virrasztást felajánlották a magyar papságért, s azokért a testvéreikért, akiket később szentelnek fel az egyház szolgálatára. A pilisborosjenői téglagyártól indultak a mintegy harmincöt kilométeres, erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken át Esztergom felé vezető útra.

A későbbi években hagyománnyá vált a papszentelés helyszínére induló éjszakai zarándoklat. Az idén tizennyolc középiskolás, egyetemista és az utat már többször megjárt idősebb társuk vágott neki a folyamatos, csak rövid pihenőkkel tarkított menetnek. Mint Gödölle Márton plébános, a zarándoklat vezetője elmondta, a gyaloglás alatt főleg csendben teltek a percek. Az út szépségét, spiritualitását növelte, hogy az idő múltával a természet is folyton változott. Nappal indultak, s nappal érkeztek meg, de közben átélték az alkonynak, az éjjel alászállásának időszakát. Meneteltek, miközben mögöttük, körülöttük szunnyadt a város, az erdő, a rét, a legelő. Amint azonban négy óra előtt nem sokkal elkezdett virradni, felébredtek a madarak, s hangjuk a felkelő nap fényével együtt betöltötte az egész tájat. Olyan ez, mintha örömében imádkozna a természet…

A zarándok pedig, térdében a hátrahagyott kilométerek fájdalmával-fáradtságával rövid időre megpihen, erőt gyűjt, hogy aztán útjának erőfeszítését felajánlja paptestvérének.