Együtt vagyunk jel a világ felé

Olyan értékek tettekre váltása ez, amelyek fontosságában a három egyház alapvetően egyetért. „Jézus Krisztust szolgáljuk a szegényekben, az elesettekben, a betegekben. Őt közelítjük meg az önkéntes munkánkban – ebben mindannyian közös állásponton vagyunk. A római katolikus egyház társadalmi tanítása pedig, hogy felelősek vagyunk egymásért, a szűkebb és tágabb környezetünkért, valójában szintén közös, keresztény tanítás. A 72 óra maga is az összetartozást erősíti, amikor mindenkiben felébreszti az érzést: milyen jó segíteni. Vagy amikor átérezzük annak örömét, hogy a munkánk láttán a járókelők tisztelettel figyelik és elismerik, amit csinálunk. Megéljük, hogy együtt vagyunk jel a világ felé.”


A program megvalósulása során az ökumené tulajdonképpen természetes módon alakul. Néhány mozzanatra azonban – teszi hozzá Jakab Rita – külön odafigyelnek a szervezés során: „Törekszünk például arra, hogy a szervező csapatban egyenlő számban legyenek római katolikus, református és evangélikus koordinátorok. Ez nem tükrözi az egyházak népességre vetített létszámának arányait, ám jobban jelképezi az egységet és a közösséget. A nyitó rendezvényeket úgy szervezzük meg, hogy mindhárom felekezet képviselője jelen legyen. Az áldás háromszor, három különböző módon hangzik el, mert bár egyfelől nem az a döntő, hogy mások vagyunk, másfelől azért fontos, hogy minden egyház sajátossága megjelenhessék. Néha még ugratjuk is egymást a felekezeti különbözőségekkel – de ez éppen azt fejezi ki, hogy megértjük és elfogadjuk a másik egyházának sajátosságait, és szeretjük azt, hogy a különbözőségekkel gazdagítjuk egymást.

 

 

Amikor a KözösPont révén kapcsolatba kerültem az öku¬menével, a világot római katolikus szemüvegen keresztül láttam. Erős plébániai közösségben nőttem fel, így természetesnek éreztem, hogy ez az út a helyes út. Lenyűgöző élmény volt számomra, amikor megtapasztaltam, mennyire másképpen közelítik meg a dolgokat a protestáns teológushallgatók. Az ember ilyenkor megvizsgálja a hitét, komolyan felteszi magának a kérdést: miért vagyok éppen római katolikus? A közös munka során megerősödött bennem, hogy saját egyházamhoz szeretnék tartozni a továbbiakban is, de többé már nem tudok úgy római katolikus lenni, hogy ne lenne bennem egy kis református, egy kis evangélikus is… A katolikus azt jelenti: egyetemes, és úgy érzem, bennem velük teljes ez az egyetemesség.”

 

Az emberek egyéni életében, a mindennapokban vagy a 72 óra kompromisszum nélkülhöz hasonló közös programokban megvalósuló ökumené mind egy-egy fontos lépés az egységtörekvésben. „Azok a fiatalok, teológushallgatók, kispapok, akik most részt vesznek a KözösPontban vagy a 72 órában, amikor később felelős pozícióba, döntési helyzetbe kerülnek az egyházukban, már ezekre az élményekre alapozva gondolkodnak majd az ökumenéről. Ugyanakkor a hétköznapok, »a nép« szintjén megélt egység segítheti a ma teológusait is, hogy ezekből a tapasztalatokból kiindulva még jobban megértsék, hogyan is működik valójában az ökumené. Amikor együtt dolgozunk, nem gondolkodunk elvont kérdéseken, egyszerűen megéljük, hogy a másik a testvérünk, és nem az a döntő, milyen felekezetű. Jézus Krisztus az alap, és mindannyian hozzá kapcsolódunk. Ez, ha úgy tetszik, a hétköznapi ember bölcsessége: elengedni azt a kérdést, amelyre jelenleg még nem lehet választ adni. Ez nem azt jelenti, hogy a különbségekről szóló teológiai kérdések lényegtelenek. De a szeretet, amelyet egymás között megélünk, alapja lehet annak, hogy e kérdésekre az isteni szeretetből szülessék meg a válasz.”

 

Fotó: Kissimon István