Együtt gyógyuljon test és lélek

Az előadó, aki egy időben Somogyban volt lelkipásztor, arra is utalt: a modern orvostudomány jól megvan a lelkészek nélkül is, viszont egy kórház gyógyító kultúráját az is minősíti, törődik-e az emberi lélekkel. A kaposvári kórház ebben élen jár; huszonhárom önkéntes beteglátogató visz rendszeresen vigaszt a betegágyhoz.



Moizs Mariann
stratégiai igazgató ünnepi gondolatait követően – amelyben az álomtól a megvalósításig terjedő időszakról is beszámolt – átadta a kápolna kulcsát Köteles Attila kórházi lelkésznek.

A második szinten kialakított kápolnában Kurucz Miklós festőművész bibliai jeleneteket ábrázoló, nagyméretű képei fogadják a betérőket, de megakad a szem Beiczer Judit iparművész üvegablakán is, amelyen a Dávid-csillag, a galamb, a Luther-rózsa, s az életfa is helyet kapott, de az ősrobbanásra s az őselemekre is utalt a művész, aki ólmozott, „rogyasztott” technikával készítette bámulatos művét.

Elsőként Balás Béla áldotta meg és szentelte fel az imahelyet. Pál apostol athéni beszédét idézte: Isten „nincs messze egyikünktől sem. Benne élünk, mozgunk és vagyunk…” A hívő ember ugyanezt az istenközelséget a hétköznapi szeretetben éli meg.
Az egyház nagycsütörtöki liturgiájában felhangzik egy ókeresztény ének: „Ubi caritas et amor, Deus ibi est”, vagyis „ahol szeretet és jóság, ott van Istenünk” – mondta, majd megköszönve a kápolna létrehozását, megáldotta és felszentelte az ökumenikus imahelyet.

Ezt követően Szemerei János, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke, Schönberger András pécsi főrabbi és Nagy Csaba református esperes kérte Isten áldását a kápolnára. Köteles Attila kórházi lelkész zárszavában köszönetet mondott az európai színvonalú kórházi kápolnáért, és arra biztatott: használjuk, koptassuk, találjuk meg benne lelkünk gyógyítást hozó békéjét, s bár megkapta a kápolna kulcsát – ígérte –, az soha nem lesz bezárva.


Fotó: Kovács Tibor