„Együtt az, aki szolgál és az, akit szolgálnak”
Fotó: Merényi Zita

 

 

Negyvenkilenc évvel ez­előtt indult útjára a Szent Egyed közösség, amikor 1968. február 7-én Andrea ­Riccardi – a közösség alapítója, egyháztörténész – az evangélium ösztönzésére először ment el barátaival egy római külvárosba, hogy összebarátkozzon az ott élő utcagyerekekkel. A közösség azóta nagyra nőtt, több mint hetvenöt országban van jelen Európától Afrikáig, Ázsiától Latin-Amerikáig.
Mintegy hatvanezer tagja van, akiket Isten szava arra hív a hétköznapokban, hogy konkrét tettekkel, hűséges szeretettel álljanak a szegények mellé – hogy Isten egyetlen, közös, nagy népeként éljenek, amelyben nincs különbség szegény és gazdag, fiatal és idős között.
Február 9-én Rómában, a lateráni Szent János-bazilikában a közösség szentmisével ünnepelt, amelynek főcelebránsa Giovanni Angelo Becciu érsek, vatikáni helyettes államtitkár volt. A zsúfolásig telt bazilikában jelen voltak a közösség tagjai, barátai, támogatói és a testvéregyházak képviselői. A pápai bazilikába eljöttek a perifériákon élők, akik kezdettől fogva kiemelt szeretettel körülvett tagjai a közösség nagy népének: szükséget szenvedő idősek, hajléktalanok, fogyatékkal élők, romák, bevándorlók, a humanitárius folyosón keresztül érkező szíriai menekültek.
A napjainkban zajló háborúk és konfliktusok, a sokakat sújtó gazdasági válság idején a Szent Egyed közösség szeretne erőteljes felhívást intézni a világon élő valamennyi emberhez annak érdekében, hogy építsük együtt a béke és az erőszakmentesség kultúráját, és vállaljunk szolidaritást a szegényekkel. E távlat jegyében ünnepeltek Budapesten is. A helyszín itt sem a városközpont volt, hanem a ferencvárosi Gát utca, ahol József ­Attila nagy szegénységben töltötte élete első éveit. Az itt épült Kaníziusz Szent Péter-templom az a hely, ahol a közösség tagjai rendszeresen összegyűlnek közös imádságra, ahonnan hetente indulnak Budapest tereire meglátogatni hajléktalan barátaikat, ahol fiataljai a béke iskolája néven foglalkozást tartanak a környék hátrányos helyzetű gyermekeinek. Az ünnepségre érkező menekültekkel együtt négy földrész lakói ünnepeltek együtt a kis budapesti templomban.
Mohos Gábor, az MKPK titkára a szentmise elején hálát adott az Úrnak, amiért a Szent Egyed közösség a világ sok táján szolgálja a krisztusi szeretetet, a megbékélést. Ferenc pápa béke világnapi üzenetét idézte, amelyben elődje, XVI. Benedek szavaival arra buzdít, hogy az erőszakra ne erőszakkal válaszoljunk: még több jóságra, még több szeretetre van szükség ebben a világban, amelyben túl sok az igazságtalanság. A szentlecke olvasmánya – Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből vett részlet – szintén erre tanít: Isten temploma vagyunk, Isten lelke lakik bennünk, segítsünk hát egymásnak, hogy kibontakozhasson bennünk az isteni szeretet. Mohos Gábor hozzátette: a Szent Egyed közösség azokon a helyeken segíti kibontakozni Isten szeretetét, ahol az emberek sokat csalódtak. Homíliája végén Mohos Gábor azt kívánta az ünneplőknek, hogy tudjanak erőt meríteni abból a sok csodából, amely a közösség életében történt, és Isten hűségében bízva haladjanak tovább ezen az úton.
A szentmise végén Szőke ­Péter, a magyarországi Szent Egyed közösség vezetője üdvözölte a jelenlévőket. Meg­valósul az Egyházban és a közösségben, amit Jézus kért és prófétált: egymástól nagyon különböző emberek lehetnek együtt, egyazon család tagjaiként. Nem csak azokat szerethetjük, akik olyanok, mint mi – hangsúlyozta örömmel az ünneplők előtt. Elmondta azt is, hogy megkezdődött a készülődés a közösség fél évszázados jubileumára. Az ötvenévenként visszatérő úgynevezett jóbel év már az ószövetségi nép számára is mindig az irgalmasság kegyes esztendeje volt. Az Úr őrizze meg a közösséget minden gonosztól, és növelje számban, szeretetben, irgalomban. Ezzel a kívánsággal búcsúzott, és hívta ünnepelni, énekelni a templomban összegyűlt sokszínű népet. A születésnap a közösségi teremben folytatódott vacsorával, zenével, ünnepi tortával. A terített asztaloknál barátként, testvérként ültek együtt szegény családok, hajléktalanok, menekült fiatalok és a közösség tagjai. Éppúgy, mint azon a napon, amikor Ferenc pápa ellátogatott a közösség római templomába, és az ott egybegyűlteket látva így szólt: „Közöttetek összekeveredik az, aki szolgál és az, akit szolgálnak… Ki a főszereplő? Mindketten, vagy jobban mondva: az ölelés.”