Fotó: Lambert Attila
„Csapd oda, amilyen erősen csak tudod” – biztatja a zalaegerszegi népművész, Csuti Tibor a kerekesszékből a fazekaskorong fölé hajló Fruzsinát. „Edény készül, hogy pontosan milyen, azt a végén megmondjuk” – nevet Tibor. „A tetejét én fogom, te az oldalát” – irányítja Fruzsina kezét a mester. Húsz éve tanít, van gyakorlata. Végtelen türelemmel oktat, nem fogy ki a biztatásból. Kezük alatt egy tálka formálódik, minta is kerül az oldalára. „De jó, hogy tudtam csinálni valamit!” – szemléli Fruzsina a tálat, amelynek aljára annak rendje és módja szerint most az ő monogramja kerül.
Kézműves délelőtt van Balatonfenyvesen, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Kárpát-medencei mozgássérült magyar fiatalok számára megrendezett táborában, amelyet augusztus 22. és 27. között tartanak. Közel háromszázan foglalják el a Református Egyház gyermek- és ifjúsági üdülőjét. A kavicsos, füves területeken nagy teherbírású műanyag lapokból járdákat alakítottak ki a kerekesszékkel közlekedőknek. A házakba rámpák vezetnek fel, a szabadstrandon saját platform épült, a központi téren pedig egy óriási sátor véd az időjárás viszontagságaitól.
A szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei egy héten át készítették elő a tábort, hogy akadálymentes hetet biztosítsanak a Kárpát-medence valamennyi tájáról érkező mozgássérült fiataloknak és segítőiknek. Ők – a vendégek és segítőik – fehérben vannak, a máltások narancssárgában, és kék pólót viselnek azok a segítők, akiknek még „nincs emberük”.
Látogatásunk délelőttjén a táborba érkezett Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége, a máltai szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete. Miközben ismerkedik a tábori élettel, mi egy drámai jelenet tanúi leszünk: az egyik vendégnek, a kerekesszékhez kötött Daninak sajnos haza kell mennie. Mint minden táborban, itt is alapvető elvárás, hogy a táborlakóknak – társaik és a maguk védelmében – be kell tartaniuk bizonyos szabályokat. A huszonéves Dani most először került abba a helyzetbe, hogy egész nap távol volt a csak rá figyelő, szerető szülőtől, nagyszülőtől. Szerencsétlenségére a segítője is első táboros volt, nem sikerült megtalálnia a hangot Danival, és nem tudta megszokni a tábor légkörét sem. Az első nap után hazament. Dani segítője így egy orvostanhallgató lány, Eszti lett, aki igencsak tapasztalt, hiszen a nővére, Dóri is mozgássérült, ő is itt van a táborban. Eszti egy másik táborozóról, Csilláról is gondoskodik, és ő lett Dani segítője is. Mindent azonban nem vállalhatott magára, Dani mosdatása az önkéntesekre hárult. Ezt Dani nagyon rossz néven vette, nem akart együttműködni velük, és nemtetszését ki is nyilvánította a maga módján. Átlépett egy határt, olyasmit tett, amit nem lett volna szabad, ezért – bár nehéz szívvel – megszületett a döntés, hogy haza kell mennie. Esztit, Csillát és Dórit nagyon megrázta az eset, hosszan beszélgettek róla, végül aztán a kézműves asztaloknál belemerültek az alkotómunkába.
Faragók, nemezelők, fazekasok, bőrösök fogadták a fiatalokat, készültek a karkötők, pénztárcák, edények, szappantartók és nyakláncok. Segítőikkel bátran az asztalhoz ülhettek azok is, akik számára még a kezük mozgatása is nehézséget jelent. „A táborban tudatosan feszegetjük a határokat – magyarázza Győri-Dani Lajos, az MMSZ ügyvezető alelnöke. – Szeretnénk, ha kiderülne, mi az, amiben a mozgássérült fiatal képes elérni valamit. Otthon általában nagyon óvják ezeket a fiatalokat, olykor túlságosan is. Ezen a héten szeretnénk minél nagyobb szabadságot biztosítani számukra, és annyi sikerélményt, amennyit csak lehet” – mondja a szervező.
A segítővel párt alkotva a táborozók olyan kalandokat élhetnek át, amelyekre a hétköznapokban nincs lehetőségük. Itt autót vezethetnek, sportolnak, táncolnak, és az akadálymentesítésnek köszönhetően élvezhetik fürdőzést is a Balatonban. Programok egész sokasága várja őket.
A legnagyobb élményt talán mégis az jelenti számukra, hogy mindezt közösségben élhetik meg, együtt lehetnek egymással és olyan, ép fiatalokkal, akik számára fontosak. Dj Dominique már sokadszorra vállalja a fellépést, és fergeteges hangulatúvá varázsolja a diszkót. Sehol máshol nem tapasztalt még olyan felszabadult együtt mulatást, mint itt – vallja. Az együttlétben feloldódnak a határok, a segítő és a vendég itt valóban egyenlő, s ezt nem csak az jelzi, hogy mindkettő fehér pólót visel. A Tokajból érkezett tizenhat éves Bálint így fogalmaz: „Egyáltalán nem áldozat ez számomra, örülök, hogy jöhetek. Egy kerekesszékes fiút bíztak rám, jól megértjük egymást, mindketten élvezzük a tábort.” Dóri, aki már negyedszer nyaral a máltásokkal, hozzáteszi: „A segítőink mindenre gondolnak, mindenben mellettünk állnak. Még soha egyetlen csalódás sem ért egyik táborban sem.”
Herczegh Anitát is magával ragadja ez a közösségvállalás, és örömmel látja, hogy az ép fiatalok szívesen segítenek a mozgássérülteknek. „Állami szinten sok még a feladat, nagy szükség van infrastrukturális fejlesztésekre, de mindenekelőtt fejben kell akadálymentesíteni” – mutat rá a szemléletváltás szükségességére.
A máltai táborban évek óta segítőként vesznek részt a munkatársak gyermekei. Többük pályaválasztását is meghatározta, hogy a mozgáskorlátozottak segítése értelmet ad az életüknek, tartalmassá teszi azt.
A szeretetszolgálat tevékenységén keresztül pedig nemcsak azt látták, hogy segíteni jó, hanem azt is megtanulták, hogyan tudnak jól segíteni.
A tábor önfeledt kikapcsolódást nyújt minden résztvevőnek, s közben a hétköznapokhoz is igyekszik támogatást, szilárd alapot adni. „Küldetésünk a hit védelme és a rászorulók segítése. Táborozóink szívesen vesznek részt a lelki programokon, a nyitó és záró szentmisén vagy a taizéi imaesten is. Önfeledt együttlétet szeretnénk biztosítani számukra, s ennek része az is, hogy időnként megállunk, elgondolkodunk, beszélgetünk. A szentmiséken Kozma Imre atya mindig meg tudja szólítani a résztvevőket, be tudja vonni őket a liturgiába. Öröm, hogy olyan fiatalok is itt vannak velünk az imában, akik életének egyébként nem része a vallásosság” – mondja Győri-Dani Lajos alelnök. A tábor programjai között akadnak olyanok is, amelyek a hétköznapi élet nehézségeire készítenek fel. A fiatalok előadók és szakértők vezetésével tekintenek rá a magyar valóságra: milyen munkavállalási lehetőségek vannak, mit kínál a turizmus a mozgáskorlátozottaknak, szükség esetén hová fordulhatnak jogi tanácsért. De természetesen foglalkoznak a szerelem, a párkapcsolat, a család és az önismeret kérdéseivel is.
Közben pedig mindent áthat a vidámság, az arcokon ott a mosoly. „Jól összekovácsolódtunk, egymást kísérjük, mindenki mindenkit” – búcsúzik a sepsiszentgyörgyi Barni a kerekesszékből integetve.
