Egymás mellett

A va­lós ese­mé­nyek­re tá­masz­ko­dó tör­té­net sze­rint a dús­gaz­dag, moz­gás­sé­rült író ápo­lót ke­res ma­ga mel­lé. Az ál­lás­in­ter­jún meg­je­le­nik Driss, egye­ne­sen a vá­ros leg­zű­rö­sebb ne­gye­dé­ből. ő mind­ös­­sze egy alá­írást sze­ret­ne, hogy meg­kap­has­sa a kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban is a se­gélyt. Ám idő­köz­ben el­kül­dik ott­hon­ról, ezért ka­pó­ra jön ne­ki, ami­kor Philippe, kü­lö­nös sze­szély­től ve­zérel­ve, őt vá­laszt­ja ki a pá­lyá­zók kö­zül.
Bőr­szín, élet­kö­rül­mé­nyek, mű­velt­ség — meg­annyi pont, amik­ben a két em­ber el­tér egy­más­tól. Ám hu­mor és szó­ki­mon­dás dol­gá­ban mind­vé­gig egy hú­ron pen­dül­nek.
Fok­ról fok­ra meg­vál­toz­tat­ják egy­más éle­tét. Driss elő­ször fog­lal­ko­zik va­la­mi­vel, ami hasz­nos, Philippe pe­dig — bár ed­dig is ki­szol­gál­ták az al­kal­ma­zot­tai — olyan se­gít­sé­get kap, mely nem­csak a fi­zi­kai ál­la­po­tá­ra van te­kin­tet­tel, ha­nem lel­ki szük­ség­le­te­i­re is.
Kap­cso­la­tuk las­san­ként a kör­nye­ze­tük­re is ha­tás­sal lesz. Driss se­gít meg­ol­da­ni Philippe lá­nyá­nak ka­masz­ko­ri prob­lé­má­ját, míg Philippe be­fo­gad­ja egy idő­re Driss test­vér­ét, amíg el nem ül­nek kö­rü­löt­te a hul­lá­mok. Ha va­la­ki azt gon­dol­ja, hogy egy könnyes-szo­mor­kás film­ről van szó, na­gyot té­ved. Anél­kül, hogy a jó íz­lés ha­tá­ra­it át­lép­ték vol­na, az al­ko­tók ké­pe­sek úgy be­mu­tat­ni egy fo­gya­ték­kal élő min­den­nap­ja­it, hogy a né­ző mind­eköz­ben jól szó­ra­ko­zik.
De­cem­ber har­ma­di­ka a fo­gya­té­kos em­be­rek vi­lág­nap­ja. Ilyen­kor igye­kez­nek fel­hív­ni min­den­ki­nek a fi­gyel­mét ar­ra, hogy a sé­rül­tek má­sok, de nem ke­ve­seb­bek. Toledano és Nakache film­je azt bi­zo­nyít­ja, hogy ők is ké­pe­sek a leg­töb­bet nyúj­ta­ni, amit va­la­ki ad­hat: ön­ma­gu­kat.