A témában több pápai enciklika mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly decemberi körlevele, valamint a Hogy művelje és őrizze meg címmel ötféle korosztálynak szóló hittanóravázlat-füzetek mutatják, hogy az egyházi tanítás keretében miképpen adhatunk választ a mai világ egyik alapproblémájára. A városligeti előadások keretében az OLI környezetvédelmi munkacsoportjának szakemberei – Baritz Sarolta Laura nővér, Antal László, Bakonyi Gábor, Nemes Csaba – szakterületük tapasztalatait osztják meg gyakorlatias útmutatókkal, fórumbeszélgetések keretében. Vezetőjük, Nobilis Márió, az OLI igazgatója november utolsó péntekén a lelkipásztori szempontrendszer szükséges alakulásáról beszélt. – Egy-két évtizede Magyarországon még csak a beszüremlő nyugati hírek alapján érzékeltük az újfajta egyházi hozzáállást: Öko-Kirche, zöldakciók, autós böjt… Sorra jelentek meg helyenként és mozgalomszerűen az ökocsoportok a hazai egyházon belül is, a központi szervezés hiányosságai ellenére. Mára hangsúlyossá vált, hogy a keresztény gondolkodásból egyenesen következik a teremtést óvón-védőn használó magatartás – mondta Nobilis Márió.A Teremtés könyve sajátos jelentőséget ad a környezettudatosságnak azzal, hogy az embert a teremtés középpontjába állítja – folytatta az OLI igazgatója. – Az evangéliumból pedig kiolvashatjuk az anyagvilág különös értékének természetfölötti magyarázatát. Azzal, hogy Jézus istenségével együtt valóságos emberré testesült, azaz látható módon magára vette a teremtést, új dimenziót nyitott földi létünk számára. Már nem áthidalhatatlan a szakadék ember és Isten között. Jézus emberi minta lett számunkra, a megváltás és a feltámadás kiteljesedésének örök távlatával. Ha így szerette Isten a világot, akkor az számunkra is hasonlóan fontos kell legyen. Elsősorban a többiekért, az egész világért kell kereszténynek lennünk az evangélium hiteles megélésével. Az emberi léptékű közösségek – mint egy falu népe vagy egy plébánia – összetartó ereje, a szolidaritás, az önszervezés (például helyben termelt áruk piaca), az egymást kiegészítő kompetenciák (tehetségek-lehetőségek) helyi szinten képesek ökológiailag és társadalmilag egészségesebb közeget teremteni. Az egyházi közösség jó esetben mintát, reményt és bátorítást adhat másoknak ezen a területen is. A környezetvédő és a keresztény életmódot összehasonlítva feltűnő azonosságok figyelhetők meg: az előbbi az önkorlátozás szükségességéről beszél, az utóbbi a böjt értékéről. A böjt kultúrája a hívők tapasztalata szerint a lelki megerősödés mellett életminőség-javító hatású. Fontos, hogy ezt megmutassuk a világ azon részének, amelyik kétségbeesik az önkontroll boldogtalanságot sugalló víziójától – magyarázta Nobilis Márió. Baritz Laura szerzetes nővér megerősítette az ökoszakmai és a keresztény szemlélet hasonlóságát azzal a ténnyel, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács szakmai bizottságában a különböző szakmák képviselőivel (egyházunk részéről Laura nővér és Beran Ferenc atya – a szerk.) közösen kidolgozott, 2050- ig szóló, Jövőkereső című tanulmányterv – amelyet már a kormánytárcákhoz is benyújtottak egyeztetésre – szellemisége egyértelműen keresztény! A teremtésvédelemről szóló előadássorozat legutóbbi alkalmán a fórumbeszélgetést egy kis fogalommagyarázat zárta. Szóba került többek közt az egyházi beruházások során is alkalmazott úgynevezett pelletfűtés, a napkollektor, a geotermikus energia; a gyertyalángnap (aznap nem használnak villanyáramot); a Klímabarát Települések Szövetsége; a Hozd-vidd tárgycsere akció. A beszélgetésben szóba hozták az Ültess egy fát! akciót és a plébániai zöldklubokat is.
