Tudatosan, Jézushoz csatlakozva kell vállalnunk a szenvedést, a naponkénti meghalást, amelyből aztán megszületik a feltámadás. Ez az egyéni és családi életünkre, valamint a közösségre egyaránt vonatkozik. Mi Jézushoz csatlakozva éljük ezt a húsvéti misztériumot” – mondta Nagy Károly atya, a budapesti Rózsafüzér királynéja-templom plébánosa, aki 2007 augusztusától próbálja újjászervezni a templom lelki és közösségi életét.
Károly atya tisztában van azzal, hogy ennek a munkának egyik legfontosabb alappillére a rendszeres ima, és e köré szerveződtek a közösségi programok is. A hamvazószerda utáni első szombaton a hívek XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetéről elmélkedtek, melynek témája: A böjt értelme és értéke. Az előadást kiscsoportos megbeszélés követte, ahol átgondolták az egyéni és a közösségi böjt lehetőségeit. Ennek eredményeképpen született meg a „krumplileves-akció”, amelyben elsőként a nyugdíjasok csoportja vállalta, hogy egyik vasárnap közösen fogyasztják el a plébánián az általuk főzött krumplilevest, és azt az összeget, amelyet a vasárnapi ebédre költöttek volna, felajánlották a szegények támogatására. Mások a plébánossal együtt péntekenként lemondtak az ételről, csak vizet ittak.
Többen vállalták, hogy minden este kilenckor átelmélkedve a keresztút egy állomását, otthonukban imádkoznak a közösségért és egymásért. De a lelki készülődés mellett a templom és a plébánia kertjének takarítása, a tojásfestés és locsolóvers-tanulás is hozzátartozott a nagyböjti programokhoz.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén hagyományteremtő céllal Károly atya megáldotta a gyermeket váró és kisgyermekes édesanyákat. Ezen a szentmisén tettek ígéretet az Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezett rózsafüzér- társulat újabb tagjai.
A közösség katekumen-csoportjában többen is készülnek keresztelésre, elsőáldozásra. Az idei húsvét éjszakai liturgián elsőként egy kétgyermekes édesanya részesül a keresztség szentségében, aki már két éve készül erre az ünnepre. Károly atya örömmel számolt be arról, hogy húsz-harminc év után többen nyerték el a bűnbocsánatot a szentgyónásban, és rendezték Isten előtt házasságukat, életüket.
„A hétköznapokban jelentkező egyéni vagy közösségi kereszteket föl kell ismerni és örömmel átölelni, mert tudjuk, hogy ebből feltámadás születik. A keresztre feszítés a feltámadás egyetlen útja” – vallja Károly atya.
