Az augusztus 1. és 8. között Budapesten megrendezett IV. Nemzetközi Szeretetláng Konferencia résztvevői – többek között Németország, Kanada, az Egyesült Államok, Brazília, Mexikó, Ecuador, Peru és El Salvador küldöttei – egy hatvanhét országot átfogó, dinamikusan fejlődő mozgalomról tettek tanúságot. A nemegyszer fásult európai keresztények számára talán szokatlan, hogy a máriás lelkiség ezekben az országokban nem pusztán „idős asszonyok idejétmúlt ájtatossági gyakorlata”, hanem lelkes papok és világiak, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek nagy hatású eszköze az evangélium terjesztésére. Az elmúlt években a mozgalom tagjai tízezrek szívében ültették el a bizonyosságot, hogy a Szűzanya Szeretetlángja az ima, a böjt és az engesztelés révén „megvakítja a sátánt”, vagyis megsemmisíti a bűnt.
Ennek gyümölcseként Mexikóban több mint ötszáz Szeretetláng-imaközösség működik, Brazíliában, ahol a mozgalom hárommillió tagot számlál, négy templomot szenteltek Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja tiszteletére, Kongóban egy szerzetes nővérek által fenntartott árvaház viseli a Szeretetláng nevét, s a konferencián bemutatott képes album tanúsága szerint az egyébként muszlim többségű Indonéziában tízezres stadionokat töltenek meg a Szeretetláng- találkozók résztvevői.
A mexikói küldöttek beszámoltak arról, hogy hazájukban kezdetben nehezen alakultak új imaközösségeik, mert egyházilag nem jóváhagyott magánkinyilatkoztatások terjesztői is csatlakoztak hozzájuk, összemosva „üzenetüket” a Szeretetlánggal. A helyi ordináriusok így először óvatossággal közeledtek a mozgalomhoz. A mexikóiak ezért a találkozón nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy a Szeretetláng lelki napló a jelenlegi formájában nyert egyházi jóváhagyást, és nem szorul kiegészítésre.
A konferencián többen bizonyságot tettek arról, hogy a „sátán megvakítása” nem költői kép. Egy El Salvadorból érkező fiatal pap, Eduardo Lozano a püspöke megbízásából ördögűző, s a szeretetláng erejéről nemcsak az egyházi jóváhagyás miatt van meggyőződve. Amikor elolvasta az üzeneteket tartalmazó lelki naplót, mélyen megragadták a Szent Szűz közlései. Egy alkalommal, amikor az ördögi befolyás rendkívüli esetével került szembe, mert a megszállott személyből az exorcizmus folyamán nem akart távozni a gonosz, szinte önkéntelenül buktak ki száján a következő szavak: „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángját segítségül híva felszólítalak, távozz ebből az emberből!” És a gonosz, amely addig ellenállt, engedelmeskedett. Lozano atya szerint ez nem egyedi eset, a későbbiekben többször is hasonlót tapasztalt. Számára így valóság Mária ígérete, mely szerint a Szeretetláng a gonosz elleni küzdelem hathatós fegyvere.
Beszámolóját megerősítette a nicaraguai Sergio Hernández atya is. Amikor püspöke kinevezte egyházmegyéje ördögűzőjévé, elvégezte az orvosi egyetem pszichiátriai szakát, hogy hitelesen meg tudja különböztetni a klinikai eseteket a megszállottságtól. Elmondása szerint a gonosz általában nem az exorcizmus első alkalmával és nem egyszerre hagyja el azt, akit fogva tart, hanem fokozatosan. Ha azonban távozni kezd, annak fizikális kísérőjelenségei vannak. Az egyik ilyen, hogy a megszállott személy erősen hányni kezd, még akkor is, ha előtte nem evett. Hernández atya az ördögűzési szertartás első alkalmával el szokta hívni a rokonokat és a családtagokat is, hogy együtt imádkozzanak vele. Többször előfordult, hogy amikor elkezdték mondani a lelki naplóban található Szeretetláng-imát, a megszállott hirtelen görcsbe rándult, erősen hányni kezdett, és a gonosz lélek kezdte elhagyni…
Mindebből persze nem következik, hogy a Szeretetláng csupán az ördögi befolyás rendkívüli esetei elleni fegyver. Hernández atya felhívta a figyelmet, hogy a számtalan család széthullása, az egyház iránti közöny, az alkoholizmus és a többi szenvedélybetegség mind a gonosz lélek munkájának gyümölcse, s a Szeretetláng-mozgalom közösségeinek elsősorban ezek ellen kell felvenniük a küzdelmet imával, böjttel, engeszteléssel és áldozatvállalással.
Mi lehet a konferencia üzenete? Talán az, hogy Szűz Mária a harmadik évezredben is közbenjár értünk Szent Fiánál; hozzá fordulni nem idejétmúlt dolog. S a rózsafüzér nem az autó szélvédőjére akasztandó dísztárgy, nem is a nagymama hagyatékaként őrzött nosztalgikus emlék, hanem híd ég és föld között. Hiszen ahogy Boldog II. János Pál pápa írja Rosarium Virginis Mariae kezdetű enciklikájában: „A rózsafüzér által a hívő a kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó anyjának kezéből.” Szeretetlángja által pedig, melynek kiáradását az üdvözlégy imádkozásakor az egész emberiségre kérjük, a lelkek sokaságát akarja megmenteni és megszentelni a Szűzanya.
