„Kétségtelen, hogy az egyik legfőbb megoldandó probléma a nemzetközi közösség számára az energiaforrások kérdése: olyan, közösen elfogadott, fenntartható stratégiákat kell meghatározni, amelyek kielégítik a jelen és a jövő nemzedékek energiaszükségleteit. (…) Az ökológiai válság tehát történelmi alkalom közös válasz kidolgozására, amely a globális fejlődési modellt olyan irányba tereli, amely jobban szem előtt tartja a teremtett világ megbecsülését, az ember teljes fejlődését, és az igazságban megvalósuló szeretet értékeire épül. (…)
Ahhoz, hogy elvezessük az emberiséget a környezet és bolygónk erőforrásainak összességében fenntartható kezeléséhez, arra van szükség, hogy az ember a tudományos és technológiai kutatásokra és az azokból származó felfedezések alkalmazására használja intelligenciáját. (…) Ösztönözni kell azokat a kutatásokat, amelyek a napenergiában rejlő óriási lehetőségek hatékonyabb kihasználására irányulnak. Ugyanígy figyelmet kell fordítanunk a vízzel kapcsolatos immár világméretű kérdésre és a globális hidrogeológiai rendszerre, amelynek körforgása elsődleges fontosságú a földi élet számára, és amelynek stabilitását az éghajlatváltozás erősen fenyegeti. Alkalmas mezőgazdasági fejlődési stratégiákat is fel kell fedezni, amelyek középpontjában a kistermelők és családjaik állnak, mint ahogy megfelelő erdőgazdálkodási és hulladék-megsemmisítési politikát kell bevezetni, valamint hasznosítani kell a klímaváltozás elleni küzdelem és a szegénység elleni harc között már létező együttműködéseket. (…) Az ökológia kérdésével nemcsak azok miatt a borzalmas távlatok miatt kell foglalkoznunk, amelyek a környezet pusztulása nyomán körvonalazódnak előttünk, hanem mindenekelőtt a világméretű, valódi szolidaritás keresése kell, hogy erre ösztönözzön minket, amely a szeretet, az igazságosság és a közjó értékeire épül. Másrészről, ahogy már említettem, a technika sohasem pusztán csak technika. Az embert és fejlődésre való törekvését mutatja meg, kifejezi az emberi szellem igyekezetét meghatározott anyagi feltételek fokozatos leküzdése során. A technika ezáltal ahhoz a megbízatáshoz illeszkedik, hogy »műveljük, és oltalmazzuk a Földet« (vö. Ter 2,15), amelyet Isten az embernek adott; meg kell felelnünk annak a követelménynek is, hogy erősítsük az ember és környezete közötti szövetséget, amelynek Isten teremtő szándékát kell tükröznie.”
Figyeljük meg, mennyi nagy témakör kerül elő a pápa szavaiban ennek az egy kérdésnek a rövid tárgyalása során is! Egymás után sorakoznak a világ mai égető gondjai, a jelen és jövő nemzedékekre való odafigyelés igénye, az alapvető emberi és természetfölötti értékek, tudományos és technikai konkrétumok, a gazdaság és a politika, nagy jelentőségű társadalmi alapelvek, mint a közjó és az igazságosság, s az egészet az Isten szándékának, a szeretetnek való hűséges megfelelés igénye fogja össze. Ha megszoknánk, hogy saját kisebb vagy nagyobb horderejű döntéseinket is ehhez hasonló körültekintéssel hozzuk meg — amihez persze sokszor rá kell hagyatkoznunk a nálunk szélesebb látókörrel rendelkezők tekintélyére, különösen az egyházra —, akkor mondhatnánk teljes joggal, hogy nemcsak a nevünk, de a látásmódunk is katolikus, azaz egyetemes — úgy, hogy a legnagyobbat szemlélve a legapróbbról sem feledkezik el. Mint Isten, a mi teremtő mennyei Atyánk.
