Egy tiszta szívű jelfogó

Fontos volt, mint a levegő, s később is úgy szerettem volna eljutni az emberekhez, hogy az énekszó megérintse a lelküket. Oratórium szakra szerettem volna felvételizni, s 1983-ban megnyertem egy Pest megyei népdaléneklési versenyt. A sorsom megpecsételődött.” Maczkó Mária, eMeRTon- és Magyar Örökség-díjas énekművész vallott így önmagáról Kaposváron, a Szent Margit-templomi koncertmisét követően, amikor életéről, a dalolás öröméről és a tehetségről faggattam, amit mindannyiunknak kötelessége kamatoztatni. A turai születésű népdalénekes azt vallja: neki az ének napi ima, amely gyógyítja a lelket, kiűzve belőle a sivárság és az igénytelenség démonát. Számára haza és hűség egyenlő az Istennel, hiszen ha valaki magyarul énekel, az azt feltételezi, hogy így is gondolkodik, s e nyelven szólhat Istenhez.

– Míg éneklünk, messzire hallatszunk, hogy létezünk, hogy vagyunk – jegyezte meg. – Nekem jó ebben a hazában. Én nem akarok innen elmenni. Meggyőződésem, hogy mi vagyunk itthon, és Istennek is nagyon fontosak vagyunk. Nem véletlenül élünk a Kárpát hazában, a legszebb helyen, és mindennap el kell gondolkodni azon, hogy a csodák nyelvét beszéljük. Egyetlen nyelven sem kérdezünk úgy, hogy kicsoda vagy te? Ebben a kérdésben benne van az, hogy minden ember külön világ. Egy megismételhetetlen csoda. Éppen ezért kell egymást tisztelnünk és szeretnünk. Én csak a szeretet erejében hiszek. Tudom azt, hogy egy egészséges lelkivilágú ember egy mosolyra csak visszamosolyogni tud.

Hogy látja, a Parlamentben ülők is így érzik?
– Szerintem igen, de azért mindenképpen kell imádkoznunk, hogy a gonosz ne tudjon ártani rossz gondolataik és helytelen cselekedeteik által. Ezért kell az ő kedves küldeményeiket egy aranypapirosba becsomagolni és áldással, szeretettel visszaküldeni a feladójukhoz. Énekemmel, szavaimmal, imáimmal mindenkit arra szeretnék buzdítani, hogy ne féljen. Jézus is erre biztat bennünket: Ne félj, csak higgy! Nem lehet félni és hinni egyszerre, mert a félelem legyengíti az ember immunrendszerét.

Pedig sokan törekszenek erre…
– Én akkor is a szolgáló, találékony szeretetben hiszek, és abban, hogy a mi időnk akkor jön el, ha visszatérünk Istenhez. Ha szorosan fogjuk a kezét, és ha ez az ország újra Mária országa lesz, hiszen minden híresztelés ellenére Mária nem vette le a kezét az országról. Én csak tudom, hiszen Nagyboldogasszony napján születtem. Ő az üzenethordozó és -közvetítő. Mi csak általa juthatunk közelebb az Úrhoz. Az égiek nem ígérték, hogy könnyű lesz nekünk, de azt megígérték, hogy e földi zarándokúthoz kapunk kegyelmeket, amelyeket mindennap észrevehetünk. Tiszta szívvel valóban jelfogókká válhatunk.

Az üzenetközvetítésben, a „jeladásban” a plébánosokon kívül nagy szerep vár a világiakra. Isten örömhírét viszi ön is a megszentelt falak közé s a tantermekbe…
– Valóban nagyon sok templomi koncertet vállalok. Nekem ez a legfontosabb missziós tevékenység. Azt érzékelem, hogy az emberek nem látják az utat, a jövőt. Rendhagyó irodalom- és énekórákat is tartunk Szabó András előadóművész barátommal. Könyörgés című műsorunkban a Halotti beszédtől a határon túli magyar irodalomig jutunk el, az Országunknak megáldoztak című műsorunk pedig a Hazaélmény a magyar irodalomban alcímet viseli. Nemcsak iskolákban, hanem templomokban is „bekötjük" e lelki infúziókat. Ez nem fáj, hiszen rögtön felszívódik. Boldogok lesznek az emberek, ragyog a szemük és a szívük is. Nem beszélve rólunk, akik ezt a szeretetet osztogatjuk a Jóisten dicsőségére és az emberek örömére.
A népdalok összegyűjtését szűkebb pátriámban, a Galga mentén, a nyugati Palócság legdélibb területén kezdtem. Nagyon bántott, hogy a népzenei mozgalomban nem volt méltó helyen ez a csodálatos népdalkincs. Később Felföldön, a palóc vidéken gyűjtögettem gyönyörű dalokat. Majd eljutottam Erdélybe, ahol Kallós Zoli bácsit elkísérhettem gyűjtőútjain. Szépséges dalokat hallgathattam a Mezőségen, Kalotaszegen, a Szilágyságban, Gyimesben, később Moldvában is.

S akkor még nem beszéltünk egyházi ünnepekről, szépséges népénekekről, amelyek CD-n is hallhatók…
– Nagyon sok Mária-kegyhelyen megfordultam, és szívtam magamba azokat a kincseket, amelyek ma megtartanak az életben. Ezt a népet meg kell tanítani újra énekelni és az énekeken keresztül kell eljutni Égi Édesanyánkhoz és a Jóistenhez. A régi Mária-énekek és a búcsús énekek óriási töltést adhatnak az embereknek. Magyarországon több tucat kegyhely van, ahol megnyugszik és feltöltődik a lélek, ahol Égi Édesanyánk mindig jelen van. De ahhoz, hogy őt meghalljuk, el kell csendesednünk. A mai ember sajnos nem tud csendben maradni. Fél. Önmagától és Istentől, pedig tudjuk, hogy csak így hallhatjuk meg azokat a fontos üzeneteket, amelyek a holnap vállalása felé terelnek bennünket. Sohase felejtsünk el kitárt karral hálát adni mindenért, s ne tervezgessünk nagyon előre, kapaszkodjunk bele a mai nap adta szépségekbe, örömökbe, gazdagságba, és építsünk végre utakat egymás felé. Mert mi csak autópályákat építünk. Betonból.