Egy sötét helyen kezdj el álmodni a fényről
Fotó: Christoph Jorda

 

A majd húszmilliós Kairóban hajnaltájt rosszul öltözött emberek jelennek meg, akik elszállítják a kitett szemetet. Ők a zabbalinok, akik nem- csak összegyűjtik és szétválogatják a hulladékot, de nagy részét újrahasznosításra fel is dolgozzák. Mokattamban, Kairó egyik külvárosában élnek, embertelen körülmények között. Bár földjüket vesztett parasztok is vannak köztük, legtöbben kopt keresztények, akik a negyvenes években költöztek a városba. Itt a szegénység csak szegénységet szül, sőt, a nélkülözés nemzedékről nemzedékre egyre lejjebb taszítja az embereket.
A jómódú családból származó Maggie Gobran dolgozott a BMW-nél, marketingesként a Ceylon tea hirdetésében is részt vett, később a Kairói Amerika Egyetemen az informatika professzora lett. Egy orvos barátjával ment el először a mokattami nyomornegyedbe 1989-ben. „Nemcsak meglátogattam ezeket a családokat, hanem bizony ott hagytam náluk a szívemet is” – mondta később Maggie mama. Egy idő után úgy érezte, nem tud két munkát végezni egyszerre, ezért elhatározta, ezentúl csak a szegényekért fog élni. Nem csupán idejét, de vagyona egy részét – ékszereiből származó pénzét – is a zabbalinoknak adta. Egy napon rájött, hogy a szemetesben kutató rongyosok közé nem mehet úgy, mint a felső középosztálybeli ismerőseihez. Ezért szép ruháját fehér öltözetre cserélte le, ápolt hajára pedig kendő került.
Maggie mama Boldog Teréz anya kalkuttai példája mel­lett Emmanuelle nővértől is sok mindent tanult. A Notre-Dame de Sion rend tagja az Ezbeth el-Nakhl nyomornegyed lakóin segít. Maggie Gobran célul tűzi ki, hogy munkatársai létszámát minden évben megkétszerezi. A mű növekedett, ezért 1996-ban létrehozta a Stephen’s Children nevű szervezetet. Munkatársai között sokan vannak olyanok, akik a szeméttelepről kerültek ki.
A gyerekeknek létrehozott táborokban sokan életükben először zuhanyoznak, fekszenek saját ágyban. Maggie mama keresztény értékeket szeretne eljuttatni hozzájuk, mert otthon semmiféle erkölcsi mértéket, tanítást nem kaptak. A nevelést azonban minél korábban el kell kezdeni, ezért is merült fel egy óvoda alapításának ötlete. Az új intézmény végül 1993-ban nyitotta meg kapuit. Nem sokkal később megépült egy újabb óvoda is, ezt azonban a hadsereg földig rombolta, azzal az indokkal, hogy nem volt rá engedély. Ám Maggie mama soha nem riadt vissza a nehézségektől. Ma már kilencvenöt óvodája van a Stephen’s Childrennek, s az intézmények többségében ambuláns klinika is található. Az ezerötszáz mun­katárs harminckétezer családot látogat hetente. Ezenkívül öt szakmunkásképző intézetet is működtetnek.
Judith Kubitscheck és Judith Kühl könyve több műfajt is egybeötvöz. Életrajzként és a kairói nyomornegyedekről szóló sajátos szociográfiaként is olvasható. Elsősorban azonban tanúságtétel arról, hogy miként lehet megélnie a szolgáló szeretetet minden kereszténynek.

(Judith Kubitscheck, Judith Kühl: Maggie Gobran – A kairói Teréz anya. Immanuel Szószóró, 2015. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..