Fotó: Christoph Jorda
A majd húszmilliós Kairóban hajnaltájt rosszul öltözött emberek jelennek meg, akik elszállítják a kitett szemetet. Ők a zabbalinok, akik nem- csak összegyűjtik és szétválogatják a hulladékot, de nagy részét újrahasznosításra fel is dolgozzák. Mokattamban, Kairó egyik külvárosában élnek, embertelen körülmények között. Bár földjüket vesztett parasztok is vannak köztük, legtöbben kopt keresztények, akik a negyvenes években költöztek a városba. Itt a szegénység csak szegénységet szül, sőt, a nélkülözés nemzedékről nemzedékre egyre lejjebb taszítja az embereket.
A jómódú családból származó Maggie Gobran dolgozott a BMW-nél, marketingesként a Ceylon tea hirdetésében is részt vett, később a Kairói Amerika Egyetemen az informatika professzora lett. Egy orvos barátjával ment el először a mokattami nyomornegyedbe 1989-ben. „Nemcsak meglátogattam ezeket a családokat, hanem bizony ott hagytam náluk a szívemet is” – mondta később Maggie mama. Egy idő után úgy érezte, nem tud két munkát végezni egyszerre, ezért elhatározta, ezentúl csak a szegényekért fog élni. Nem csupán idejét, de vagyona egy részét – ékszereiből származó pénzét – is a zabbalinoknak adta. Egy napon rájött, hogy a szemetesben kutató rongyosok közé nem mehet úgy, mint a felső középosztálybeli ismerőseihez. Ezért szép ruháját fehér öltözetre cserélte le, ápolt hajára pedig kendő került.
Maggie mama Boldog Teréz anya kalkuttai példája mellett Emmanuelle nővértől is sok mindent tanult. A Notre-Dame de Sion rend tagja az Ezbeth el-Nakhl nyomornegyed lakóin segít. Maggie Gobran célul tűzi ki, hogy munkatársai létszámát minden évben megkétszerezi. A mű növekedett, ezért 1996-ban létrehozta a Stephen’s Children nevű szervezetet. Munkatársai között sokan vannak olyanok, akik a szeméttelepről kerültek ki.
A gyerekeknek létrehozott táborokban sokan életükben először zuhanyoznak, fekszenek saját ágyban. Maggie mama keresztény értékeket szeretne eljuttatni hozzájuk, mert otthon semmiféle erkölcsi mértéket, tanítást nem kaptak. A nevelést azonban minél korábban el kell kezdeni, ezért is merült fel egy óvoda alapításának ötlete. Az új intézmény végül 1993-ban nyitotta meg kapuit. Nem sokkal később megépült egy újabb óvoda is, ezt azonban a hadsereg földig rombolta, azzal az indokkal, hogy nem volt rá engedély. Ám Maggie mama soha nem riadt vissza a nehézségektől. Ma már kilencvenöt óvodája van a Stephen’s Childrennek, s az intézmények többségében ambuláns klinika is található. Az ezerötszáz munkatárs harminckétezer családot látogat hetente. Ezenkívül öt szakmunkásképző intézetet is működtetnek.
Judith Kubitscheck és Judith Kühl könyve több műfajt is egybeötvöz. Életrajzként és a kairói nyomornegyedekről szóló sajátos szociográfiaként is olvasható. Elsősorban azonban tanúságtétel arról, hogy miként lehet megélnie a szolgáló szeretetet minden kereszténynek.
(Judith Kubitscheck, Judith Kühl: Maggie Gobran – A kairói Teréz anya. Immanuel Szószóró, 2015. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
