Egy igazi misszionárius távozott

 

Komáromi János, a ferences világi rend tagja, hittanár és festőművész életének 74. évében, Szent Antal napján, június 13-án visszaadta lelkét a Teremtőnek. Feleségével, Máriával hat gyermeket neveltek fel, közülük négyen házasok, ketten pedig a ferences első rend tagjai. Házas gyermekeiktől eddig tizennyolc unokájuk született, s büszkén mesélte sokaknak, hogy már úton van a tizenkilencedik is.
János és Mária 1993-ban nyertek befogadást a Ferences Világi Rendbe (OFS), melynek 1997-től örökfogadalmas tagjai. Komáromi János az országos tanács képzési felelőse és a világi rend folyóirata, a Forma ­Minorum szerkesztője volt. Érdeklődése hom­lok­te­rében – mint maga vallotta – a család, az életvédelem, az esztétika és a liturgia állt. Szerkesztette és vezette a Mária Rádió Életigenlő című műsorát. A halála előtti napon még az Apostol TV-ben beszélt az élet védelméről.
A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fórumának világi szertartásmestere tisztét is betöltötte. Feleségével tizenhárom éve alapították Budapest XII. kerületében a Hegyvidéki Családépítő Klubot, amely az önkormányzat támogatásával működik.
Az Esztergom-budapesti főegyházmegye óraadó hitoktatójaként dolgozott a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában, az intézmény megalapítása óta. Szinte a katedráról távozott Teremtőjéhez.
Az élet minden területén igazi misszionárius volt. A rendszerváltás előtt újság­kihordóként dolgozott, s a lapok mellé hitéből is adott azoknak, akikkel kapcsolatba került.
Képzőművészeti alkotásai is az Isten által teremtett világról, benne az emberről, a szeretetről, a szabadságról és az életről szóltak.
Sok évtizede ő volt a Normafa közelében lévő Csacsi-rétre minden évben megérkező „igazi Mikulás” is, és nagyon figyelt arra, hogy az ajándékcsomagok mellett lelki ajándékban is részük legyen a gyermekeknek és az őket kísérő felnőtteknek. Az általa szervezett „barlangkarácsonyok” lehetőséget adtak a jelenlevők számára, hogy átélhessék az ünnep misztériumát.
Az emberekhez fűződő kapcsolata odafigyelő és szívélyes volt. Hitét soha nem rejtette véka alá, még a legnehezebb időkben sem. Az értékek, az élet védelme mellett mindig tántoríthatatlanul kiállt. Igazi ferences lelkiségű ember volt, a szó legmélyebb értelmében.
Komáromi Jánost július 5-én, 14 órakor temetik. Földi maradványait a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában ravatalozzák fel, majd előreláthatólag 16 órakor a Városmajori templomban mutatnak be gyászmisét lelki üdvéért.

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .