Van Pesten egy villa a Városliget melletti Zichy Géza utcában, László Fülöp egykori lakóháza és műterme. A méreteiben impozáns épület manapság is feltűnő a környéken. Égbe nyúló, kúp alakú toronysisakjaival kissé bizarr hatást kelt. Az eklektikus villát Gyalus László építész tervezte a festő számára 1897-ben.
László Fülöp azok közé tartozik, akik világhírnevet szereztek művészetükkel. A nemzetközileg is legismertebb magyar mester Munkácsy Mihály volt, akinek képeit sokszor már akkor kifizették, amikor még csak az üres felfeszített vászon volt a festőállványán. A XIX. század első felében széles körben ismertté vált id. Markó Károly is. Főleg Itáliában dolgozott, de idehaza is ünnepelték. A XX. század második felének külföldön legismertebb magyar festőkarrierje Szász Endréé volt.
László Fülöp Elek 1869-ben született Budapesten. Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, később Münchenben Liezen-Mayer Sándor osztályában folytatta művészeti stúdiumait. Eleinte életképeket készített, a kor ízlésének, divatjának megfelelően, de nem keltett feltűnést. Liezen-Mayer tanácsolta neki, hogy fessen portrékat, ez való neki igazán. László megfogadta mestere tanácsát, megfestette Liezen-Mayer arcmását, és ezzel az akadémiai kiállításon II. Lajos bajor király ezüstérmét nyerte el a müncheni Glaspalastban. László később Budapesten élt, 1901-ben Bécsbe, majd 1907-ben Londonba költözött.
Lyka Károly írja egyik könyvében, hogy a fiatal László Fülöp minden alkalmat megragadott a gyakorlásra, vázlatkészítésre. Ahogy az általában lenni szokott, egyik sikeres munka hozta magával a másikat. Münchenben megismerkedett Lucy Madeleine-nel, a gazdag angol sörgyáros, Guinness leányával. A sörgyáros papa ellenezte a kapcsolatot, a fiatalok kilenc évig epekedtek egymásért, mire a házasság végre létrejöhetett. Nagyjából ennyi idő kellett ahhoz is, hogy László Fülöpből híres festő legyen. A Vasárnapi Újság 1901-ben így ír a művész karrierjének kezdetéről: „…Hohenlohe herceg, német birodalmi kancellár arcképével már a legbecsültebb arcképfestők sorába emelkedett. Mikor a kép elkészült, a herceg születésnapját ünnepelte, melyen megjelent II. Vilmos német császár is. A császárt annyira meglepte a hercegnek László Fülöp által festett új képe, hogy így szólott: »A művészt, aki ezt festette, még ma akarom látni… hogy én lehessek az első, aki gratulál neki.«”
László Fülöp képeit mérhetetlen nagyvonalúság jellemzi, biztos rajztudás, határozott ecsetkezelés. Portréin elsősorban mindig az arcra koncentrál, de a hátteret, a díszes öltözéket sem hanyagolja el. Képeit sokszor befejezetlenül hagyja, legalábbis a járulékos részeknél, a kép szélein, de ez nem zavarja az összképet. Ecsetvonásai mintha végtelenbe futó lángnyelvek volnának… A kritika sokszor vádolja László képeit felületességgel, hogy nem keresi az emberi lélek mélységeit, csak a virtuóz technika érdekli. Ha megnézzük XIII. Leó pápáról vagy annak titkáráról, Rampolla bíborosról készített képeit, élvezhetjük a festő jellemábrázoló képességét is.
Művészi törekvéseit jól jellemzi A. L. Baldry Hogyan fest arcképet László Fülöp? címet viselő, 1936-ban megjelent riportkönyvéből választott egymondatos ars poetica: „Meg akartam rögzíteni az elragadó mozdulatot…”
László Fülöp több mint ötezer portréképet festett életében. Korának világszerte ismert előkelőségeit, Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébet királynét is megörökítette. Sisi a pesti neogótikus villában ült modellt a mesternek, sőt, a ma is eredeti állapotában lévő fürdőszobában megfürdött a carrarai márványból készült kádban. László a teljes angol királyi családot megfestette, hiszen 1914-től haláláig, 1937-ig hivatalos udvari portréfestőként működött. Magyarországi tartózkodásainak idején megörökítette Horthy Miklóst és feleségét, gróf Apponyi Albertet, Görgey Artúr tábornokot és Fadrusz Jánost is. Lászlónak tárlatai voltak többek között Berlinben, Budapesten, Londonban, New Yorkban és Párizsban. Az európai és az amerikai uralkodói körök legünnepeltebb és leghíresebb magyar festőjének számított. Egyik önportréja a firenzei Uffizi képtár híres önarcképgyűjteményében látható.
Londonban, 2004 márciusában legalább négyszáz fős vendégsereg gyűlt össze a Christie’s aukciósház termeiben. László Fülöp portréiból nyílt kiállítás, ahol a közönség az angol arisztokrácia köreiből került ki. Ők adták kölcsön a családi arcképeket a bemutató alkalmára. László Fülöp nevét mára idehaza elfelejtették, festői stílusa, képeinek barokkos hangulata valóban egy adott kor ízlésvilágához kötődik. Azonban tehetsége, kompozíciós készsége, festőisége, szakmai tudása mindenképpen figyelemre méltó.
A londoni verniszázs szervezői azt tervezik, hogy valamikor a közeljövőben Budapesten is rendeznek László Fülöpnek egy kiállítást, ahol a hazai közönség is megismerkedhet az egykor világhíres hazánkfia munkásságával.
