Egy drámai kiáltás

Az áldozatokról semmilyen feljegyzés sem készült, még a nevüket sem ismerjük. Gyakran borzalmas orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. A legtöbb cigányt német, lengyel és szlovák területről hurcolták el a halálba. Magyarországról körülbelül harmincezer cigányt vittek el. II. János Pál pápa írta a roma holokauszt ötvenedik évfordulója alkalmából: „Auschwitz számunkra drámai kiáltás: figyelmeztetés az emberi méltóság és jogok tiszteletben tartására.” A roma holokauszt okainak, és egyáltalán a cigányság jelenlegi helyzetének megértéséhez sokat segít, ha ismerjük a cigányság történetének néhány eseményét. A cigányság India északi részéről származik, a cigány nyelv is az újhind nyelvek (főként a pandzsábi) rokona. Észak-Indiát jelentős (hun, muzulmán stb.) támadások érték az V-XI. század között. Ezek elől a hódítások elől menekültek el Indiából a mai cigányok ősei.
Perzsián át egyes csoportok a Bizánci Birodalom területére érkeztek. Már 810-ben említik a bizánci krónikák a mágiával foglalkozó cigányok megjelenését. A mongol és török hódítás elől azután a cigányok nagy része tovább vándorolt nyugatra. A XV. század elején sok nyugat-európai városban megjelentek a cigányok. A Bern-i krónika így emlékezik meg az érkezésükről (1419): „Egyiptomból jönnek, rongyos, fekete emberek…” A cigányok Európában sokfelé munkát is találtak maguknak. Így például Kolumbusz hajóin is szolgáltak cigány tengerészek. Eleinte többnyire szívesen fogadták Európában a cigányokat. Sok esetben zarándokoknak tekintették őket. Frankfurtban kenyeret és húst utalt ki számukra a város, Arnsheimben pénzt is adtak nekik. V. Márton pápa menlevelet állított ki a számukra. Magyarországon az első biztos említés a cigányokról Zsigmond király menlevele (1423, Szent György ünnepén). A levél megemlíti Lászlót, a cigányok vajdáját (Ladislaus Vayvoda Ciganorum), aki a király „hű embere”. Zsigmond előírja minden alattvalójának, hogy László vajdát, és „cigány alattvalóit ne akadályozzátok, életüket ne nehezítsétek, hanem ellenkezőleg, minden alkalmatlanságtól és bosszúságtól védjétek. Ha pedig megtévedt akadna közöttük, vagy civakodásra kerülne sor, bárhonnan is eredne, nem a tiétek és nem közületek valóé a büntetés vagy a kegyelem joga, hanem azé a Lászlóé, a vajdáé.”

A cigányok fogadtatása tehát Magyarországon is szívélyes volt, és maga az uralkodó vette védelmébe őket. Mátyás király rendeletet adott ki, amelyben előírja, hogy a szebeni cigányokat ne háborgassák. Mátyás fegyverkovácsokként is alkalmazott cigányokat, Csepelen pedig cigány zenészek muzsikáltak Beatrix királyné mulattatására. II. Ulászló menlevelet adott Bolgár Tamás vajdának és a vele vándorló huszonöt sátorban élő cigány közösségnek. A menlevél megemlíti, hogy a cigányok a király fegyverkészítőiként dolgoztak, és Pécsre, Zsigmond püspök szolgálatára mennek.

A kedvező fogadtatás után igen hamar nehézségek is adódtak a cigányok és a befogadó országok kapcsolatában. Ezeknek a feszültségeknek több oka is volt. A cigányság nem akart letelepedni, nem akart jobbágyi munkát végezni. Liszt Ferenc zeneszerző, a cigányok nagy védője írta: „Európa népei között egyszerre csak megjelent egy nép, igazság szerint nem tudhatva senki, hogy honnan került. Elszéledt földrészünkön a hódítás vágyának jele nélkül, de egyszersmind anélkül is, hogy a letelepedésre engedélyt kért volna. Nem kíván leigázni senkit, de az alattvalóságot is megtagadja.” A másik jelentős probléma a koldulás és a lopás volt. Az állandó munka hiányában a cigányok nehezen tudták a megélhetésüket biztosítani. A magántulajdon fogalma sem alakult ki náluk olyan erősen, mint Európában. A vándorló élet során a cigányok az egyes területen felélték a használható terményeket, azután tovább mentek. Nem ismerték a fáradságos munkával megtermelt élelmiszer értékét. A cigány nagycsaládokban minden közös volt, bárki használhatta a másik holmiját, így nem volt tisztázva pontosan kulturájukban a magántulajdon fogalma. Ezeken kívül számos előítélet is kialakult a cigányokkal szemben. Sokan török kémeknek tartották őket. Mások azt mondták, hogy járványokat, betegségeket hoznak.

Az első cigányokkal szembeni törvények Spanyolországban és a Német Császárság területén születtek. Egy 1494-es spanyolországi törvény száz ostorcsapással és füllevágással büntette azokat a cigányokat, akik nem telepedtek le. Az 1496-os lindaui és az 1498-as freiburgi birodalmi gyűlés az eddigi menleveleket (főként Zsigmond menlevelét) semmisnek nyilvánította, és a cigányokat kitiltotta a birodalomból. Angliában és Skóciában még véresebb eseményekre került sor. 1530-ban Angliából kitiltották a cigányokat. Erzsébet királynő uralkodása idején mintegy tizennyolcezer cigányt akasztottak fel. Skóciából 1541-ben szintén kitiltották a cigányokat. Egy 1571-es skót törvény szerint az országban maradt cigányokat fülüknél fogva fához lehetett szögezni. Jóval később (1725) I. Frigyes porosz király rendeletet adott ki, amely szerint minden cigány, akit az ország területén találnak, felakasztható. A porosz határok mentén körülbelül tízezer cigányt akasztottak fel. Egy 1772-es német törvény szerint a cigány férfiakat le kell lőni, az asszonyokat megvesszőzni, és a homlokukra tüzes vassal bélyeget kell tenni. Franciaországban 1802-ben sok cigányt fogdostak össze, hajón Afrikába vitték, és ott a sorsukra hagyták őket.

Magyarországon a cigányok helyzete ennél sokkal jobb volt. A nyugat-európaihoz hasonló vérengzések itt sohasem voltak. Az első cigányokkal szemben hozott rendeletek is jóval későbbiek. 1624-ben Szepesből, 1660-ban Nyitráról űzték ki a cigányokat. Debrecen városa 1667-ben megtiltotta a cigányoknak a lókereskedést (a ló lopások miatt). Mária Terézia több rendeletet is hozott a cigányokkal kapcsolatban. 1761-ben előírta, hogy a cigányoknak házhelyet, földet és munkát adjanak. Megtiltotta a cigány elnevezés használatát, helyette az „újmagyar”, „újparaszt” megnevezést írta elő. Későbbi rendeletei már nem ilyen pozitívak. Megtiltotta, hogy a cigányok egymás közt házasodjanak. Előírta, hogy a cigány gyerekeket vegyék el a szüleiktől, és magyar családok neveljék őket. Eleinte két, később négyéves korban vitték el a kisgyerekeket, lehetőleg minél távolabbi falvakba. A rendeletekkel szemben óriási volt a cigányok ellenállása. A szülők is, a gyerekek is megszöktek, ha tudtak.

Békés megyében 1769-ben a következő szövegű rendeletet hozták: „Nem lopni és hazudni, varázsolni, cigánykodni, hanem igaz munkával élni… Koldulni, kiabálni ne engedtessék…” Ezeknek az eseményeknek több fontos, ma is aktuális tanulsága van. Az első és legfontosabb talán az, hogy az ember méltóságát minden körülmények között tiszteletben kell tartani. Az erőszak, a másik elpusztítása égbekiáltó bűn. Egy másik tanulság az, hogy a bűnözés nem megoldás, nem járható út a cigányság számára. Aki a bűnözés tényét elbagatellizálja, az a cigányságnak sem szolgálja a javát, mert növeli a többségi társadalom cigányokkal szembeni ellenérzését. A szegénység nem jogosít fel a bűnelkövetésre. A cigányság elemi érdeke az, hogy erős közbiztonság legyen. Végül fontos tanulság az, hogy a többségi társadalomnak súlyos felelőssége munkalehetőséget, és az oktatás lehetőségét megadni a cigányságnak. Ezen a téren Európa országai mind a mai napig nagyon keveset tettek. A cigányság évszázados vándorlása, a sok üldöztetés, a velük szembeni régi előítélet magyarázza azt, hogy a cigányok tartanak a nem cigánytól, csak nehezen bíznak meg másokban. A kisbabáknak mondott szokásos jókívánságok között például gyakran elhangzik: „Mentsen Isten a fehér emberek kezétől!” A gyakori feszültségek ellenére a cigányok a magyar történelem fontos szereplői, és igen gyakran hősei is lettek. Bocskai katonái között, Lippai Balázs kapitány vezérlete alatt sok cigány is harcolt az ország szabadságáért. A Rákóczi- szabadságharcban külön cigány ezred is volt. Az 1948-49-es szabadságharcnak szintén voltak roma hősei. Az 1956-os forradalomnak is sok cigány hőse, vértanúja volt. 1990 márciusában Marosvásárhelyen a magyarellenes pogrom idején ezzel a felkiáltással érkeztek meg a cigányok: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”. A magyar történelemnek ezek az eseményei, hősei jelzik, hogy cigány testvéreinknek rengeteg értéke, tehetsége van. Magyarország jövője nem kis mértékben függ attól, hogy tudunk-e testvérként együtt élni cigányok és nem cigányok; tudjuk-e a cigányság értékeit felismerni, segíteni a kibontakozásukat, tudjuk-e a magunk értékeit hitelesen átadni.

a szerző püspök  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..