Az egyik: valóban igaz-e, bármely életszakaszban, hogy a gyermek egyetlen feladata a tanulás volna (mármint az iskolához köthető, tananyag elsajátítását célzó tanulás)? Nyilván nem. Számos olyan nagyon fontos készség, érték, jártasság létezik, amit magáévá kell tennie, amiben érnie kell, amit ki kell bontakoztatnia magában. Elengedhetetlen például, hogy a gyerek – az óvodás, de még a kisiskolás is – szabadon játsszon! Amelyik gyerek nem tud játszani, valóság és mintha határán egyensúlyozni, nem tudja elengedni magát, alámerülni a játék fantáziavilágába, az nem tud egészséges lelkű felnőtté válni. Nagyon lényeges az is, hogy a gyermek – a kicsi, de még a kamasz is – mozogjon, sportoljon, megtanulja a testét használni, terhelni. Enélkül nem fejlődik egészségesen. Azután mély, bensőséges kapcsolatokat kell kialakítania másokkal. E kapcsolatokat pedig építeni, ápolni, mélyíteni kell. Közösségeinket – azt, amelyet egyvalakivel élünk meg, de azokat is, amelyeket sokakkal együtt alkotunk – működtetni kell. A gyermekkori pajtásságok, a kamaszkori, sokszor életre szóló barátságok, de a szerelmek, az együtt járások is olyan kohói a személyiség alakulásának, saját magunk megismerésének, az emberek között lehetséges intimitás megélésének, amelyek nem helyettesíthetők semmiféle ismeret elsajátításával.
A másik kérdés természetesen ez volna: vajon építő-e, ha egy gyermeknek semmi más feladata nincs a családban, mint a tanulás; ha teljesítményének, sikerességének ez az egyetlen mércéje? Hosszú távon biztosan nem az. A felelősségvállalást, az egymásra tekintettel lenni tudást, az alkalmazkodást, az együttműködést, a feladatmegosztást a közösségben sajátítjuk el. Fokozatosan, az életkorunknak megfelelő kihívások által. A vállalt és elvégzett feladatok révén tehet szert egy gyerek arra a tapasztalatra, hogy a munkája értékes, hogy ő is tud adni a szüleinek, hogy hálásak neki, hogy terhet tud levenni a „nagyok” válláról, hogy megbíznak benne… és még sorolhatnánk.
Ha a tanulásra mint az életállapotának megfelelő elsődleges kötelességére akarjuk felhívni gyermekünk figyelmét, válasszuk meg jól a szavainkat ehhez! Ne higgye, hogy nem látjuk, mennyi minden más értékeset tesz és él meg minden egyes napon!
