A Szűzanya tisztelete a ferences művészetben – A ferences jubileumi év – a regula pápai jóváhagyásának nyolcszázadik évfordulója – alkalmából rendezett programsorozat kiemelkedő tudományos, illetve kulturális eseménye az a konferencia, amely a Szűz Mária-tiszteletet járja körül a ferences művészetben. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola által szervezett tanácskozásra március 6-án kerül sor.
Magyarországon 1926 után, csaknem nyolc évtized múltán, 2002-ben volt az első nagy ferences konferencia, a művészettörténet és a rend kapcsolatáról azonban még soha nem tartottak tudományos tanácskozást hazánkban. E mostani igyekszik felmutatni, milyen ismereteink vannak ebben a témakörben, ugyanakkor szeretne ösztönzést is adni a tudományágak képviselőinek a további kutatáshoz – fogalmazta meg a konferencia céljait Kálmán Peregrin, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetője.
Joggal adódik a kérdés, most, a jubileumi évben a konferencia miért a Szűzanya alakját állítja figyelme középpontjába, miért nem Szent Ferencét. Ahogyan Kálmán Peregrin rámutatott: a Mária-ábrázolások kapcsán sokkal több tudományos eredmény született már, Szent Ferenc-ikonográfiája azonban olyan téma, amelyben további kutatásokra van szükség. Ugyanakkor fontosnak tartjuk – tette hozzá -, hogy a konferencián a ferences lelkiséget és a művészeti megvalósulását együtt lássuk, vizsgáljuk, a rend lelkiségétől pedig elválaszthatatlan a Mária-tisztelet. A teológia és a kultúra párbeszédét szeretnénk megvalósítani, amelynek fontosságára a Szentatya is rámutatott. Hiszen a művészet teológia nélkül csupán technika, ha pedig a teológiát megfosztjuk a képi ábrázolásaitól, nem képes eljutni az emberekhez.
A magyarországi ferences rendtartomány a hadtörténeti intézettel közösen 2006-ban, a nándorfehérvári diadal ötszázötvenedik évfordulója alkalmából szervezett már egy hasonló szemléletű konferenciát, amelynek során együtt vizsgálták a teológiai, történeti és művészettörténeti vonatkozásokat. Ennek egyik gyümölcse Stanko Andric Kapisztrán Szent János csodái című könyve, amelynek bemutatójára a mostani tanácskozáson kerül sor. A szerző figyelme ugyanis 2006-ban fordult a ferences szerzetes, Kapisztrán Szent János felé. Munkájában a nándorfehérvári hős sírjánál történt csodákat dolgozta fel.
Témájából adódóan e mostani konferencia átfogó képet kíván adni a ferences lelkiség és a művészet, a teológia és a kultúra kapcsolatáról, felölelve a rend nyolcszáz évnyi történetét.
Ferenc 1209-ben, a maga által rendbehozott, Assisi melletti kis templomban, az Angyalos Boldogasszony kápolnában – amelyet Portiunculának, ” részecskének” neveznek – hallotta meg azt a szentírási idézetet, amely útmutatást adott további életére. Attól kezdve az apostolok küldéséről szóló evangéliumi rész – „semmit se vigyetek az útra, se botot, se kenyeret, se tarisznyát, se egy váltás ruhát ( Lk 9, 3) – határozta meg Ferenc és társai küldetését, a közösség életét. Az Angyalos Boldogasszony- kápolna lett az otthonuk…
A rend tehát egy mariológiai környezetben született meg. Ez a kiindulási pontja a ferences lelkiség Mária-tiszteletének – mondta a ferences könyvtár és levéltár vezetője. – A Portiuncula- kápolna emellett azért is fontos, mert a búcsújárás egyik bölcsője. Korábban csak néhány kiemelt helyen, például Rómában, a Szentföldön vagy Compostelában lehetett búcsút nyerni. Ám a szegény emberek messzi vidékekről nem tudtak elzarándokolni ezekre a helyekre. Ferenc egy látomásában azt kérte Istentől, hogy aki ebbe a kápolnába betér és meggyónja bűneit, az búcsúban részesülhessen. Később Ferenc megkapta ehhez a pápai jóváhagyást – ezzel indult el gyakorlatilag az európai búcsújárás, illetve ezért tartozott hozzá mindig is a ferences rend lelkiségéhez a búcsújáró helyek, különösen a Mária-kegyhelyek gondozása.
A ferences rend, illetve a Szűzanya-tisztelet másik fontos kapcsolódási pontja a szeplőtelen fogantatás kultusza. John Duns Scotus (1266-1308) ferences hittudós volt az, aki megteremtette a rend máriás lelkületének teológiáját. S bár ez nem volt független a kor irányzataitól, mégis jelentős volt az egész mariológiára vonatkozóan is: ennek összefoglalásaként született meg ugyanis a szeplőtelen fogantatás dogmatikai kidolgozása.
A művészettörténetből több kifejezetten ferences témát lehet említeni, amely a rend máriás lelkületét közvetíti. Az egyik a portiuncula-ábrázolás: a ferences templomokban előszeretettel jelenítik meg, amint Szent Ferenc térdel a feltámadt Krisztus előtt, Mária pedig a búcsú kiváltságát közvetíti számára. A Loreto-kultusz, illetve annak művészeti megvalósulása is a ferencesekhez kapcsolódik a kapucinusok révén – mutatott rá Kálmán Peregrin.
A legfontosabb talán mégis a szeplőtelen fogantatás ikonográfiája. „Egészen szép vagy Mária” – szól a csíksomlyói búcsú éneke. Az „egészen szép” jelző a szeplőtelen fogantatás kifejeződése, amelyet a képzőművészetben a Napba öltözött Asszony alakjával tettek látható valósággá.
A régi magyar ferences zarándokhelyek, mint Csíksomlyó vagy Szeged, a szeplőtelen fogantatás kultusza köré „épültek fel”- emelte ki Kálmán Peregrin. – Ma már azért nem érzékeljük a szeplőtelen fogantatás ábrázolásának speciálisan ferences voltát, mert az évszázadok során annyira népszerűvé vált, hogy szinte mindennaposnak tűnik. Különösen Magyarországon, mert a Napba öltözött Asszony a török elleni küzdelem szimbóluma is volt. Azonban ez maga a ferences rend Mária-képe.
