A millennium évében elnyert pályázati támogatásnak köszönhetően indulhatott el Prokopp Mária művészettörténész és Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor művész vezetésével a falképek korszerű felmérése, megtisztítása a háromszáznegyven év alatt rájuk kövesedett föld maradványaitól, az 1930-as évek cementtömítéseitől, valamint a hatvanas-hetvenes években történt átrajzolásoktól-átfestésektől és műanyag bevonatoktól. E nagy szakértelmet, odaadást, lelkesedést és hosszú időt igénylő munka során tűnik elő a freskók eredeti, eddig ismeretlen ecsetrajza.
Az esztergomi vár lelkét, a studiolót és a kápolnát régóta nem láthatják a látogatók. A hazai és külföldi turisták bosszankodva szembesülhetnek a munkaterületet lezáró paravánokkal. Prokopp Máriát arra kértem, ha csak képzeletben is, de nézzünk mögéjük: Hol tart most a feltárás, a kutatás? Mit tudunk Botticelli közreműködéséről, illetve a dolgozószoba falképeinek összefüggéseiről?
– Ebben az évben fejeződött be az erősség allegóriájának feltárása, megtisztítása. Előtűnt az eredeti kép, amelyről árad az ember lelki erősségének minden nehézséget legyőző hatalma: a fiatal leány lendületesen fordul az eldőlni készülő hatalmas oszlop felé, és szellemi-lelki erejének tudatában, a baljával könnyedén feltartja. A jobbjában lévő buzogány is a lelkéből fakadó erő jelképe. Átszellemült arcáról és dekoratívan megmintázott, légies alakjáról – egy nagy művész kivételes tehetsége révén – sugárzik az allegória, az ábrázolás lényege, a Lélek ereje, győzelme a rossz felett. A művészi reneszánsz loggiában, az eredetileg tündöklő, azuritkék háttér előtt álló leány lobogó szőke haján ma is felismerhetők az egykori színarany szemcsék.
Az esztergomi királyi, majd érseki várpalota első emeleti reprezentatív termét az erényallegóriákkal Vitéz János érsek, Mátyás király kancellárja megrendelésére festették ki az általa alapított Universitas Istropolitana, a nemzetközi jelentőségű, négyfakultásos magyar egyetem ünnepélyes megnyitójára, 1467. június 20-ra. Az erényallegóriák felett, a boltozaton a csillagos eget ábrázolta a jeles festő a hét bolygó diadalmenetével, amelyből remekművű töredékeket ismerünk. Az európai léptékben gondolkodó tudós teológus, politikus Vitéz János programját a kutatás szerint az ifjú Botticelli valósította meg. Nagy valószínűséggel épp ezzel kezdődött festői karrierje 1466–67-ben.
A női alakokként ábrázolt erények sorrendje a studiolóban a következő: Okosság, Mértékletesség, Erősség, illetve az ülő – a jelentőségét ezzel, illetve a kápolna közelségével kiemelt – Igazságosság. Az ókori gondolkodás szerint – ahogy Arisztotelész vallja – ezen erények az ember és az állam életének sarokkövei, amelyek gyakorlással elsajátíthatók. A keresztény felfogás szerint azonban érvényre jutásukat az isteni kegyelem is segíti. A terem egészének „ikonográfiáját” valójában Dante ihlette. Isteni színjátékában a Paradicsom első hét körét az erények uralják, és mindegyiket egyegy bolygó, Isten kegyelme világítja meg. Dante 1321-ben halt meg, de világképe még a XV. századot is áthatotta.
Vitéz János az európai tudományos élet mecénásaként Esztergomba hívta többek között Regiomontanust, aki később a pápa csillagásza lett. Az érsek csillagvizsgálót rendezett be számára. A dolgozószoba boltozata a mennyei szférát, az eget és a bolygókat ábrázolta. A studiolo falképei így egységes koncepció szerint a hit és a tudomány, égi és földi találkozását- kapcsolatát jelenítették meg. A teremben eredeti helyére lehetne visszaállítani a darabjaiban megtalált úgynevezett zodiákus ívet a felfestett tizenkét csillagjeggyel. De megmaradt többek között a Mars diadalmenetének három részlete is. A töredékek is festőjük kivételes tehetségéről árulkodnak, aki nem karton után dolgozott. Annak nyomai is látszanak, hogy a friss vakolaton a művész még különböző változtatásokat hajtott végre.
A világviszonylatban is egyedülálló – csak II. Gyula pápa 1508-ban Raffaello által kifestett vatikáni Sala della Segnaturájához hasonlítható – dolgozószoba egységes, átgondolt kompozíció. Vitéz János programjának kivitelezését a hivatalos iratokban Sandro Mariano detto Botticello néven szereplő művész végezte el, akinek a vakolatba karcolt MB monogramja a mértékletesség allegóriája mellett látható. De Botticelli szerzőségére utalnak a felkutatott analógiák, ahogy a képek lendülete, az ecsetkezelés, a Botticellire jellemző, korábbi misztikára visszatekintő vízió is jellegzetes „aláírásként” jelenik meg a freskókon. A munka elvégzését követően az esztergomi érsek megbízásával hírnevet szerzett ifjú mester ezután hazatért Firenzébe, 1470-ben önálló műhelyt nyitott, és elnyerte a Mediciek kitüntető megbízásait…
Prokopp Mária és munkatársainak kutatási eredményeit nem cáfolták, ellenvéleményt sem fogalmazott meg senki. De a hazai „szakma” – a feltárókon kívül – nem is foglalkozott az esztergomi falképekkel; igaz, Botticelli-szakértőink sincsenek. Az „ügy” előrehaladását azonban legfőképp az itthon annyira jellemző fásultság és érdektelenség gátolja. Figyelmeztető jeleként annak, hogy még mindig nem vagyunk tisztában Európa élvonalába tartozó értékeinkkel. A kultúra terén is általánosnak tűnik a fontossági sorrend betartásának és a „megkülönböztetés képességének” hiánya. Bőven van tehát feladat. És akkor még nem is beszéltünk a kiindulópontról: a korai ízlésformálásról, az igényesség kialakításáról, az iskolai művészeti oktatás felelősségéről.
