Népdal

Függöny lobog a magasba,
üres ablakon kivágta
a szél, tótágast a házra.
Szarvas keresi a hóban,
ha valami ehető van,
hosszú nyaka földrenyújtva.


Agancsát felhőbe szúrja,
társa mozdulatlan állva
néz, mintha valakit várna.
Mintha fehér porcelánban,
úgy áll a fehér határban,
feje fölött sólyom lebeg,
szárnya megtartja az eget.

 

Mezey Katalin (1943)
József Attila-díjas költő,
a Széphalom Könyvműhely
igazgatója