„Nem tudhatjuk, mikor szereti meg a sportot egy templomba járó ember. Adunk egy esélyt ennek, mint ahogyan annak is, hogy egy profi futót megérintsen ezen a helyen valami a kereszténységből. Az ember nem csak test, és nem is csak lélek. A kettő egysége” – mondta az első máriapócsi futózarándoklat egyik szervezője. Ennek megfelelően lelki és testi bemelegítéssel kezdődött az esemény: reggel nyolc órakor az Istenszülő tiszteletére végeztek szertartást a templomban. A parakliszon Orosz István kegyhelyigazgató elmélkedett. Az izmok megfelelő állapotáról pedig Kalapos Tamás zumbaoktató gondoskodott a templom előtti téren.
Palánki István, aki az egész napot koordinálta, elsőként egy kilométeres családi örömfutásra hívta a jelenlévőket, majd valódi verseny következett, különböző korosztályok számára, illetve különböző távokon.
Elektronikusan és helyben összesen 488-an regisztráltak. Kísérőikkel együtt ezerháromszáz–ezerötszáz érdeklődő érkezett a kegyhelyre.
A legidősebb amatőr futó 1955-ben, a legfiatalabb 2015-ben született.
A futószámokon kívül másféle versenyekre is lehetett nevezni: a legsportosabb egyházközség és a legsportosabb oktatási intézmény vándorserleggel térhetett haza. Ám egyiket sem kellett messzire vinni, mert mindkettőt a máriapócsiak nyerték. A helyiek nagyon remélik, hogy jövőre még többen neveznek majd más településekről. Már most is sokan jöttek Újfehértóról, a Szent Lukács Szeretetszolgálattól és a Sója Miklós Általános Iskolából. Legmesszebbről pedig egy szíriai fiatalember érkezett, aki a célba érve keresztet rajzolt magára. Elmondta, az Istenszülő elé tárta a kérését, gyermekáldásért ajánlotta fel a futását.
Forrás és fotó: Nyíregyházi egyházmegye
