A megőrizve-megbecsülve új utakon is éltető szellemi örökség ápolása terén példaképeink is vannak, akik a miénknél hasonlíthatatlanul nehezebb, tragikus korokban is személyes egységet tudtak alkotni abból, amit őseiktől kaptak, s amire személyes életük formálódása során jutottak. Közéjük tartozik a legpusztítóbb század vértanúja, a filozófus Edith Stein is – avagy a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővér –, akit 1998-ban avattak szentté. S az sem véletlen, hogy II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé nyilvánította. Mert van miért odafigyelnünk rá.
Életműve idehaza még felfedezésre vár: róla több minden olvasható magyarul, mint tőle. Most e két irány kereszteződésében született kötet látott napvilágot. Az Egy zsidó család életéből című önéletrajzi művében Edith Stein a forrásvidékeit igyekszik feltárni: a szellemi-lelki környezetet, ahonnan indulva, ahol érlelődve végül a kereszténységhez érkezett. A Harmadik Birodalom első évében kezdte papírra vetni e családi emlékiratot. Ismerősei ösztönzésére tanúságot akart tenni arról, amit „a zsidó emberségből egy zsidó család gyermekeként” megismert. Leszögezi: nem a zsidóság apológiájára vállalkozik, nem annak „eszméjét”, vallását, történetét akarja bemutatni, erre nála hivatottabbakra bízza e feladatot. Lelki kötelességének eleget téve azoknak szánta művét, akiknek nem volt saját élményük a zsidó emberekről és életről, hanem akár kezdettől a náci propaganda fajgyűlöletéből fakadt mindaz, amit a zsidóságról tudni véltek.
Az emlékezés befejezetlen, de így is rendkívül gazdag képet kapunk belőle arról, hogyan élt, gondolkodott és szeretett egy ortodox zsidó család a XIX. és a XX. század találkozásának évtizedeiben. Bepillantva Edith Stein és szüleinek, testvéreinek, rokonságának mindennapjaiba részletesen megismerkedhetünk a munka, a kultúra, a vallás, az egyetemek vagy épp az érzelmek világával. Közben igazán közel kerülünk azokhoz az emberekhez, akiknek a könyv születése idején már egyre szűkülő életterükben megpecsételődött a sorsuk, s akikről Edith Stein – már kármelita nővérként – azt írta: „E nép sorsa az enyém is.” Ezt már nem az idézett emlékiratban, hanem a függelékében elolvasható és szintúgy befejezetlen visszatekintésben, amelyben a rendbe való belépésének közvetlen előzményének történetét rögzítette. Néhány évvel azelőtt, hogy Auschwitzban meggyilkolták volna.
Edith Stein szimbolikus alakja a mára identitásválságba került Európa túlélésének, jobban mondva új életre támadásának. Műve közelebb segíthet ahhoz, hogy az egymás iránti tisztelet, az együttélés, a másik ember, közösség vagy nép megismerésének kultúráját (újra) megtanuljuk.
(Edith Stein: Egy zsidó család életéből, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2014)
