Skunknak (Eloise Laurence) eddig sem volt idilli élete. Cukorbeteg, és édesanyja is elhagyta a családot. Lehetséges álomvilágának egyetlen, markáns motívuma az ágya mellett forgó tükörgömb, amely kicsit elvarázsolja a szobáját. A történet onnan indul, hogy az észak-londoni zsákutca életét felkavarja egy igazságtalan és durva támadás. A kislány szemtanúja lesz, ahogy a szemben lakó, otromba Mr. Oswald szinte agyonveri a szomszéd Ricket, a kedves, kicsit zavarodott fiút, akivel Skunk amolyan kimondatlan, „integetős” barátságot ápol. Nem ez az egyetlen élmény, amely miatt hirtelen fel kell nőnie, az élet nehezebb annál, mint amit naiv gyermekként remélt. Mindeközben apja (Tim Roth) finom érzékenységgel áll lánya mellett, s próbálja betölteni az űrt, melyet anyjának hiánya jelent.
Mitől jó Rufus Norris első filmrendezése? Az elismert színházi alkotó azzal is átélhetőbbé tette az egyébként lineáris történetet, hogy utólag ismerjük meg a lényeges fordulópontok kiváltó okait. Nem öncélú művészkedésről van szó: így válik átélhetővé a főhős helyzete. Ezenfelül előrepillantások és múltbeli képek is erősítik a dramaturgiai szerkezetet. Ezzel együtt a történet tökéletesen követhető és élvezhető. Nagyszerű színészi alakításokat láthatunk. Eloise Laurence remekel első szerepében, méltó partnereihez. Tehetségére magyarázat lehet, hogy színész felmenőkkel büszkélkedhet (vér szerinti édesanyja Rick szülőjeként tűnik fel a vásznon). A jó zenéknek, a kedves, néha groteszk humornak és az ügyes kezű operatőrnek egyaránt köszönhető, hogy a kisrealista mozi erősre sikerült.
Skunknak végül döntenie kell: marad-e a frissen megismert, sokszor igazságtalan, hazug világban, vagy örökre elhagyja. A láthatatlan láthatóvá tétele a filmművészet próbaköve. Rendezőnk dicséretes visszafogottságot tanúsít a transzcendens határhelyzet ábrázolásában, melyet rövidebbre vágva talán még erőteljesebbé tehetett volna. Ebben a krízisben érik nagylánnyá főhősünk…
