Az ügyész a vádlott számára három év börtönt indítványozott, míg a védelem azt kérte, hogy engedjék szabadon Paolo Gabrielét. A börtönbüntetésen túl az ügyész kérelmezte a vádlott vatikáni közhivataloktól való örökös eltiltását. A védőügyvéd, Cristiana Arru azt kérte, hogy a lopás minősített esetének bűnténye helyett védence tette minősüljön jogtalan elsajátításnak, mert Paolo Gabriele tette elítélendő és törvénybe ütközik, de a komornyikot „magas rendű erkölcsi indokok késztették tette elkövetésére, mindannak következtében, aminek szemtanúja volt”. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a volt komornyik büntetlen előéletét. A védőügyvéd „kiegyensúlyozottnak” nevezte az ítéletet.
Október 3-án a bírósági tárgyaláson négy tanút hallgattak meg. A tanúvallomások szerint rendkívül bizalmas, a pápa kézjegyével ellátott dokumentumokat foglaltak le Paolo Gabriele lakásán, közöttük olyanokat is, amelyeket kötelező lett volna megsemmisíteni. A Római Kúria, a különféle egyházi szervezetek dokumentumai és az Államtitkárság titkosított szövegei között XVI. Benedek pápa legszigorúbban vett magánéletére vonatkozó írásokat is találtak. A vatikáni csendőrök egybehangzó tanúvallomása szerint a volt komornyik a hatalmas, több százezer lapból álló archívumot szekrényekben zsúfolta össze.
Az eredeti és fénymásolt iratok között szerepeltek szabadkőművességgel, ezoterizmussal, a vatikáni pénzintézettel, jógával, buddhizmussal és a kereszténységgel kapcsolatos dokumentumok is. Arra vonatkozóan is találtak gyakorlati útmutatót, hogyan kell az iratokat, illetve a fényképeket elektronikus formában elrejteni, észrevétlenül hang- és videofelvételeket készíteni, mobiltelefont használni.
Paolo Gabriele elismerte, hogy a pápai lakosztályból dokumentumokat tulajdonított el, ennek ellenére mindvégig ártatlannak vallotta magát. Azt állította, hogy egyedül lopta el a bizalmas iratokat, bűntársai nem voltak, és – mint fogalmazott – meg volt győződve arról, hogy a pápát manipulálják, és segíteni akart. Az utolsó szó jogán kijelentette, hogy „a Vatikánt uraló elviselhetetlen helyzet miatt, a katolikus egyház, illetve a pápa iránti mély szeretetből” cselekedett.
A tárgyaláson utaltak rá, hogy a vádlott pszichiátriai és pszichológiai vizsgálatának eredményét maga a védelem zárta ki a periratok közül. (Két elmeszakértői vizsgálatot végeztek el a volt komornyikon, ezek közül Cantelmi professzor véleménye szerint a vádlottat kóros elmeállapot jellemzi).
A fogva tartás körülményeit illetően Nicola Picardi ügyész külön eljárást indított. Luca Cintia, a volt komornyik őrzésével megbízott csendőr kiemelte, hogy a vádlott soha semmiben nem szenvedett hiányt, mindig a lehető legjobb bánásmódban részesült, amit maga Gabriele több ízben meg is köszönt. A periratokból az derült ki, hogy a komornyik számára biztosították a családtagok látogatását, lelki és orvosi ellátást is kapott.
