„Don’t worry, PÁL FERI!”
Fotó: Merényi Zita

 

Nagy változás elébe nézünk – mondja Turai Tünde szervező az elején –, mert Ferinek az a véleménye, hogy felnőttünk, nagykorúak lettünk, és ezután szeretne másféleképpen jelen lenni a közösségünkben. Úgy gondolja, hogy beérett egy új korszak, amelyben már az lenne a dolgunk, hogy ne csak hallgassuk az előadásokat, hanem mindazt, amit az elmúlt években megtapasztaltunk itt, most használjuk és továbbadjuk. Ehhez a feladathoz próbálunk felnőni. Hamarosan kiderül, hogy ez valójában nem a keddi alkalmak végleges lezárása: ősszel, szeptember 18-ától hetente, az eddigi helyszínen (Szent István Egye­tem Budai Campus, Budapest, Villányi út 29–43., K épület, díszterem) lesz még tizenhárom tematikus Pál Feri-előadás, de azokat már nem közvetítik élőben. Mintegy hatszáz előadás van a hátunk mögött – folytatja Tünde –, és közel kilencévnyi videoanyag készült. A háttércsapat ezek feldolgozására és közzétételére készül. Feri továbbra is elérhető lesz; igaz, kicsit a háttérbe vonul, és onnét akar inspirálni bennünket. De félévente azért ezentúl is tart nekünk egy-egy előadást. Az angyalföldi Szent Mihály-templomban pedig minden vasárnap meghallgathatjátok, és az ottani beszédeit is föl fogjuk tenni a honlapunkra (palferi.hu). A mentálhigiénés szemlélet terjesztése, a közösségépítés ezentúl is célunk. Az önismereti csoportok továbbra is működnek, és maradnak a jól bevált programok, találkozások is. Minden rajtunk, rajtatok múlik: a résztvevőkön, az önkénteseken, a közösséghez a jövőben kapcsolódni akarókon. A programokról hírlevélben tájékoztatjuk azokat, akik kérik, a honlapra mindig minden fontos információ fel fog kerülni, és Pál Feri-s applikáció is van már. A nyári tábor Tatán lesz, a fiatalabbakat
(20–35 éves korig) ugyanott, ugyan­akkor az Open­Sky várja. Június 2-án évzáró buli lesz. Helyszíne: H13 (1085 Budapest, Ho­ránsz­ky utca 13.). Nyáron kenutúrákon is részt lehet venni.
Az előadás után percekig tapsol a közönség: ekkor üt meg a felismerés, hogy ez valamiképpen mégiscsak búcsú. Több zeneszám is elhangzik. Elsőként a Don’t Worry Be Happy Pál Feri nevére átírt változata. Nagy erővel jön át belőlük, hogy milyen sokaknak mennyire sokat jelentettek, jelentenek ezek az előadások, hogy mennyit gazdagodtak, erősödtek általuk. Mégis elszorul a torkunk attól, ahogyan vigasztalni próbálják magukat. Mégiscsak kihallani az énekből valami árvaságfélét, szorongást, kapaszkodást. Végül Pál Feri búcsúzik. Azzal, hogy szerinte most már többé-kevésbé mi is tudjuk, amit ő tud. Átadta, nálunk van, elérhető a számunkra. Az az álma, hogy a súlypont mostantól nem ott lesz, ahol eddig: nem azon, hogy ő mond valamit, hanem azon, hogy mi továbbadjuk, megvalósítjuk mindezt. Rajtunk keresztül – vélekedik – sokkal hatékonyabban tud majd megjelenni valami. Úgy tekint ránk, eddigi hallgatóira, mint a legnagyszerűbb munkatársaira. Ami most történik, azért van, hogy valami klassz dolgot tudjunk csinálni együtt – állítja. – Néhány éve volt a közösségnek egy ars poeticája. Így hangzott: „Ne csak magunkért legyünk jól!” Ha már egy kicsit is jól vagyunk, akkor lehetünk jól másokért is. A föld sójaként, a kovászhoz, az élesztőhöz hasonlóan. Az asszony meggyúrja a tésztát a kovásszal, mint Pilinszky írja valahol, ráteszi a kockás kendőt, lefekszik aludni, és a tészta megkel. „Nagyon hálás vagyok nektek. Nemcsak a mai fogadtatásért, hanem a tizennyolc évért ebben a formában” – ez a kettő az utolsó mondatai közé tartozik. Valami most véget ér, valami elkezdődik. Elkezdődhet. Rajtunk is múlik. A kovász a kockás kendő alatt ott van a tésztában.
„A keddeket abba fogom hagyni” – jelentette be Pál Feri 2018. április 3-i előadása végén, a SZIE Budai Campusán, ahol jelenleg a szokásos kedd esti szűk másfél órás előadásait tartja. A váratlan bejelentés komoly megdöbbenést váltott ki a több száz fős hallgatóságból.
„Egyszerűen elfáradtam” – mondta. Beszélt arról, hogy amikor az év elején Ausztráliában járt, hogy az ottani magyaroknak tartson előadásokat, a koalák és a kenguruk között azt érezte, hogy minden gondolkozás nélkül ott maradna legalább három hónapra. Pál Feri visszaemlékezett arra, hogy amikor elkezdte a keddi mentálhigiénés alkalmait, egy felnőtt- és egy ifjúsági hittanórája és négy 45 perces iskolai órája volt ezeken az előadásokon kívül. Manapság azonban már évente 230-240 különböző előadást tart országszerte, sőt a határokon túl is.
„Ezt nem bírom már jól csinálni. Egyszerűen nem tudom jól csinálni. Az lett a benyomásom, és most már több éve küzdök ezzel, hogy ez már nem olyan jó. És ez teljesen ellentmond az énképemnek. Utálok valamit nem jól csinálni.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.