Magyarországon idén rendhagyóan Kazincbarcika volt a Magyar Szalézi Tartomány központi ünnepségének színhelye január 30-án. Még a nagy távolság és a szűnni nem akaró hóesés sem tudta eltéríteni szándékától azt a több száz szalézi munkatársat, fiatalt és Don Bosco-tisztelőt, akik a közös ünneplésre igyekeztek Kazincbarcikára. Igaz, jókora késéssel, de végül mindenki szerencsésen megérkezett a Szent Családtemplomba, ahol Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, az MKPK cigánypasztorációs referense (maga is volt szalézi diák) mutatta be az ünnepi szentmisét a nagy gyermek-apostol és nevelő, Bosco Szent János tiszteletére. A püspök szentbeszédében nagy szeretettel beszélt a cigányságról. Olyan életpéldákról szólt, amelyek ugyan nem kerülnek bele a tévéállomások híradóiba, de bizonyítják, hogy a cigányok körében is van számtalan szívhez szóló, vonzó életút. – Csak nyitottan, előítéletek nélkül lehet a cigányságnak segíteni – mondta Székely János –, ha törekszünk arra, hogy megismerjük valós helyzetüket és problémáik gyökereit. A szaléziak hozzáadnak ehhez még egy különleges kincset: a szalézi karizmát, a Don Boscóból áradó derűt és feltétel nélküli szeretetet a fiatalok iránt. Az ünneplés az Egressy Béni Művelődési Házban a házigazda Don Bosco Szakiskola diákjainak ünnepi műsorával folytatódott. Az iskola mintegy hétszáz tanulójának a hetven százaléka cigány, ami a műsorban is tükröződött. A hagyományos cigányfolklór mellett verssel, énekkel, modern tánccal és az iskola tanulóinak mindennapjaiban gyökerező humoros jelenettel szórakoztatták a közönséget. Az ünnepség keretében Van Hecke Albert tartományfőnök átadta az idei Don Bosco-díjat. A megtisztelő elismerést Kavalyecz András, a kazincbarcikai Don Bosco Kollégium vezetője kapta kiemelkedő nevelői munkájáért. A díjazott 2003 óta tölti be a kollégium vezetői posztját. Kölcsönös bizalmon alapuló családias légkört épített ki a rábízott intézményben, személyes érdeklődést mutatva minden egyes fiatal iránt, segítve nekik, hogy pozitív életutat alakítsanak ki, és befogadóak legyenek a hit ajándékára. A díj jelképesen kifejezi mindazoknak az elismerését, akik vele együtt dolgoztak és dolgoznak. A műsor után a házigazdák agapéval várták az iskolában a vendégeket, és lehetőség nyílt az intézmény körbejárására is, hiszen csak keveseknek volt eddig lehetőségük ellátogatni ide. A kazincbarcikai Don Bosco Szakiskola ma már egy minden szempontból korszerű oktatási központ, a rend példaértékű missziós projektje, melynek keretében szalézi közösség is működik Manjooran Simon indiai szalézi atya vezetésével. Az intézmény azért egyedi példa a szalézi rend gyakorlatában, mert itt már kiváló eredményeket értek el nemcsak a cigányok, hanem általában a hátrányos helyzetű, problémás, az iskolarendszerből kiszorult fiatalok oktatásában, de egyben a nevelésükben és evangelizálásukban is. A szaléziak – hűen Don Bosco gyakorlatához – nem csupán segítséget, hanem tanulási lehetőséget kínálnak fel a fiataloknak: kilenc szakmából választhatnak, és érettségi vizsgát is tehetnek itt egy körültekintően kidolgozott terv szerint, amely megszólítja és bevonja őket, hogy aktív részesei legyenek saját emberi, társadalmi és keresztény fejlődésüknek. Már tíz európai tartományban foglalkoznak a szaléziak különböző módokon a cigány fiatalokkal, és kínálnak az integrálásukkal kapcsolatos tapasztalatokat. „Én veletek vagyok” – szól az idei szalézi missziós gondolat, amely egyrészt Isten jelenlétére utal, másrészt arra, hogy a szerzetesek nemcsak tanácsadó kívülállóként, hanem segítő barátként kísérik el életútjukon a fiatalokat.
