A szeretet logikáját követve

Idén a tizennyolcadik betegek világnapja központi megemlékezése Rómában, a Szent Péter-bazilikában lesz, ahol XVI. Benedek pápa mutat be szentmisét. Ez a nap egyben negyedszázados évfordulója az Egészségügyi Dolgozók Lelkipásztorkodásának Pápai Tanácsa alapításának. A betegek világnapjával az egyház fel akarja hívni a figyelmet a betegek lelkipásztori gondozásának jelentőségére, amely küldetése lényegéhez tartozik – írja üzenetében a pápa. Idézi II. János Pál Salvifici doloris (Üdvözítő szenvedés) kezdetű apostoli levelét: Krisztus szenvedésében csúcspontjára érkezett az emberi szenvedés. Ugyanakkor egészen új távlatba és rendbe lépett: a szeretettel kapcsolódott össze, azzal a szeretettel, melyből a világ megváltása származik. Krisztus keresztje forrássá lett, amelyből élő víz árad. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán, amikor megmosta tanítványai lábát, meghívta őket a szeretet logikájának követésére, hogy különösen a legkisebbeknek és rászorulóknak adják oda az életüket. Tanítványait az irgalmas szamaritánus követésére szólította fel, akinek „megesett a szíve” a véresre vert emberen, „olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat”. Azután gondoskodott az ápolásáról. Az Úr a betegség és szenvedés napi megtapasztalását kegyelme által a remény iskolájává alakítja. Valóban úgy van, ahogyan a Spe salvi (Reményre megváltva) enciklika mondja: nem a szenvedés elkerülése, a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem az a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.” A II. vatikáni zsinat is emlékeztetett az egyház feladatára – folytatja a pápa. – Krisztushoz hasonlóan az egyház is szeretettel öleli át mindazokat, akiket az emberi gyengeség sújtott, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri fel a szegényekben és a szenvedőkben. A keresztény közösség humanitárius szolgálata a betegekért és szenvedőkért az évszázadok folyamán sokféle formát öltött. Napjainkban működnek egyházmegyei, valamint különböző szerzetesrendek által fenntartott intézmények is. Az Egészségügyi Dolgozók Lelkipásztorkodásának Pápai Tanácsa huszonöt évvel ezelőtti létrejötte is az egyház betegek iránti szolgálatának jele. A modern történelmi-kulturális környezetben kívánja kifejezni az egyház betegek iránti elkötelezettségét, és hatékony módon védi az emberi életet annak minden szakaszában, a fogantatástól a természetes halálig. A Szentatya a dokumentum végén a II. vatikáni zsinat atyáinak világhoz intézett üzenetéből idéz: „Ti mindnyájan, akik a kereszt súlyát érzitek, ti ismeretlen szenvedők, ne veszítsétek el reményeteket: Isten Országának, a remény, boldogság és az élet országának első meghívottjai vagytok, a szenvedő Krisztus testvérei.” A papság évében különösen a papokra, „a betegek szolgáira”, az együtt szenvedő Krisztus jeleire és eszközeire gondol a pápa, hogy ne szűnjenek meg a betegekkel törődni, őket vigasztalni. A betegekre fordított idő kegyelem forrása a lelkipásztorkodás egészére is. A betegek pedig imádkozzanak a papokért, szenvedéseiket ajánlják fel értük, hogy hivatásukhoz hűségesek maradjanak, és szolgálatuk gyümölcsöző legyen. A betegekre és minden gondozójukra kéri a Szentatya Szűz Mária anyai oltalmát, és mindnyájukra apostoli áldását adja.