Diótörő

A képzeletbeli Bécsben játszódó, egyszerre édeskés-didaktikus és a gyerekeket finoman ijesztő fantasyben Konchalovskiy hetet-havat összehordott. A gazdag polgárcsalád mintha a Secession épületében lakna, a karácsonyfás nagyszalon falain frízként futnak körbe Klimt válogatott képei. A bécsi sokadalomban – a kolorit kedvéért – egy pillanatra a „sarlatán” Freud is feltűnik. Albert, a kis Mary habókos keresztapja – unásig ismételgetett relativitáselméletével (csak hogy félreértés véletlenül se essék) – nem más, mint a nagy Einstein…
A látványos zenés mesefilm elátkozott, fabábbá változtatott főhőse pinokkiói létállapotban vágyik a megváltásra; a patkányok által pusztított-égetett „lelkes” játékbirodalom súlytalan drámája pedig A Végtelen Történet alapkonfliktusát idézi. Az anya–tündér reláció tekintetében van itt egy csipetnyi A kék madárból, a történet leginkább mégis az Óz, a csodák csodája újragondolásának látszik. Meglehetősen hosszú út vezetett Tarkovszkijtól idáig. Csak remélhetjük, hogy Konchalovskiy vissza tud térni zavaros-szatirikus álomvilágából…