Ez utóbbiak a ludasak abban, hogy a sárgadinnye nem termeszthető Észak-Európa hűvösebb vidékein, a magok ugyanis csak húsz és harmincöt Celsius-fok közötti hőmérsékleten hajlandók csírázni. Hozzánk a török hódoltság idejében került, az Alpokon túlra pedig a XVII. században jutott el. A sárgadinnye zöldessárga levele tenyeresen karéjos, virágai sárgák. A növény kúszó, heverő szára három méterre is „elgyalogol” a tövétől. A sárgadinnye rövid tenyészidejű fajtáinak is két és fél hónapra van szükségük, hogy beérjenek, a hosszan érőknek pedig négy hónapra!
Illatban és ízben vetekszik egymással a bordás héjú kantalup, az Amerikában nemesített ananászdinnye, a hazaiak közül pedig a Pocok nevű, sokáig eltartható sárgadinnye. Szintén hazai nemesítés a korán érő guggos sárgadinnye.
A görögdinnye
(Citrullus lanatus) is több ezer éve termesztett gyümölcs. Őshazájának a trópusi Afrikát tartják, és úgy tűnik, mintha a földközi-tengeri tájak népei egyenként és külön-külön fedezték volna fel maguknak. Erre utal, hogy más-más nevet kapott a spanyoloknál, az egyiptomiaknál és a berbereknél. A görögdinnye szürkészöld levele mélyen szabdalt, felületét viaszréteg védi. Virága kicsi és zöldessárga árnyalatú. Az ember azt hinné, a görögdinnye belseje azért leves, mert sok csapadékban van része. Pedig meglehetősen szárazságtűrő, inkább arról van szó, hogy kiterjedt gyökérzete nagy felületről szívja fel a talajnedvességet, és a levélzet sejtjeinek nagy a szívóereje. A levelek viaszos bevonata megakadályozza a nagyfokú párolgást. Mind a sárga-, mind a görögdinnyének jelentős beltartalmi értékei vannak. Fellelhető benne az A, a B1, a B2 és a C-vitamin. Kalciumot, foszfort és vasat is tartalmaz. Minél több napsütés éri, annál több cukor képződik mindkét dinnyefajban.
Távoli tájak dinnyéi
A hazai gyümölcsárusoknál egyre gyakrabban találkozhatunk a lilás erezetű, szalmasárga héjú ausztrál dinnyével (Solanum muricatum). Erkélydinnye vagy Pepino néven is kínálják ezt a zamatos, tojásdad alakú gyümölcsöt. Mérete nem éri el a kisebb sárgadinnyéét, és egyéb tulajdonságaiban is különbözik. A növényfaj a burgonyafélék közé tartozik, akárcsak a padlizsán. Az erkélydinnyének fényes, vékony héja van, alatta található az édes-savanykás, sárgadinnyére emlékeztető gyümölcshús. Magja jóval kevesebb van, és alig észrevehető, mert csupán akkora, mint a szezámé. Magyar neve arra utal, hogy erkélyládában és cserépben is lehet nevelni, mert mérete nem haladja meg egy paprikabokor magasságát.
Fotó: Lovas Katalin
