Fotó: Lambert Attila
A szerzetesközösség reggeli imádságában Tóth Krisztián jelölt magára öltötte a szerzetesi ruhát, s Aranyszájú Szent Jánosról a Krizosztom szerzetesi nevet kapta. A beöltözés liturgiájában a főapát előbb a közösségért és az új testvérért imádkozott: „Add Urunk, hogy közös életünk kölcsönös szeretetté alakuljon”, majd átadta az új szerzetes testvérnek a regulát. A liturgikus jelek azt a három mozzanatot jelenítik meg, amelyek Szent Benedek szerint a szerzetesség jellemzői: a szerzetes testvérek olyan keresztények, akik az apát és a regula vezetésével közösségben követik Krisztust.
A bencés közösségek gyakorlata szerint az egyéves noviciátust egy év jelöltidő előzi meg, majd hároméves egyszerű fogadalmas időszak követi. Pannonhalmán és a hozzá tartozó bakonybéli Szent Mauriciusz-monostorban jelenleg két jelölt, két novícius, valamint két egyszerű fogadalmas testvér él.
A délelőtti konventmisében került sor az örökfogadalmas Jurinka Szilveszter diakónusszentelésére. Az ünnepen jelen voltak a hazai bencés közösségek képviselői, bencés nővérek, oblátusok, premontrei testvérek és zarándokok. A Bencés Konföderációt a brazíliai Szent Gellért-apátság, valamint a németországi Münsterschwarzach szerzetesei képviselték. A liturgiát Várszegi Asztrik főapát vezette.
A főapát homíliájában a diakónusra váró szolgálatról beszélt, amely nem más, mint az öröm továbbadása. „Dél-Szudánból kaptam híreket egy ott szolgáló német orvostól. Egy menekülttáborban százhúszezer ember él együtt, akik az országukban dúló polgárháború elől menekültek oda. Éhség, alultápláltság és betegségek fenyegetik őket. A képeken mégis azt látni, hogy a táborban élő gyerekek mosolyognak egymásra. Mert ők még a legelkeserítőbb körülmények ellenére is képesek örülni. Szilveszter testvér, rád az a szolgálat vár, hogy a remény mosolyát vidd a kiszolgáltatottak, a kórházi betegek, az öregek közé. Te légy az a gyermek, aki mosolyával arról tanúskodik, hogy Isten gyengédsége és öröme erősebb a szenvedésnél. A te arcodra tekintve az emberek a szolgáló, a szenvedő és az emberek fájdalmát nagyon komolyan vevő Krisztus arcát látják. Krisztusét, aki végül az öröm teljességére hív meg, Krisztusét, aki keresztülment az ember legtragikusabb szenvedésén is” – mondta a főapát.
Jurinka Szilveszter testvér Budapesten, a Bencés Tanulmányi Ház és a Szent Szabina-kápolna közösségében folytatja szolgálatát.
