Gimnázium és kollégiumban április 13. és 18. között a Szentírás hetét. A Henczel Szabolcs plébános, püspöki biztos által bemutatott szentmisével vette kezdetét a programsorozat. A tárlókban a XVIII. század közepétől napjainkig megjelent restaurált vagy eredeti állapotú magyar, német, latin, görög, héber, angol, cigány fordításokat láthattak az érdeklődők, illetve hasonmás kiadásban például a vizsolyi és a Káldi-bibliát is megcsodálhatták. A régi bibliákkal szemközti paravánokon állították ki azokat a diákrajzokat, melyeket az ószövetségi és újszövetségi történetek ihlettek.
A hét során mindennap működött a scriptorium, azaz a másoló műhely, ahol a diákok felváltva másolták Márk evangéliumát. (Az így elkészült példányt a nyáron küldöttség adja át Rómában a pápának.) A „csendes teremben” naponta biblikus elmélkedések zajlottak, illetve az iskola egy másik békés sarkában folyamatosan szólt a „hangos Biblia”, módot adva a néhány perces elmélyülésre. A bibliadráma- verseny főleg a kisgimnazista korosztályt szólította meg, az „istenes versek” elnevezésű szavalóversenyen viszont szinte minden évfolyam képviseltette magát. A hét közepén, szerdán nagygimnazisták előtt zajlott az a kerekasztal-beszélgetés, melyen Kovács András igazgató faggatta Vladár Gábor református, Gabnai Sándor evangélikus és Henczel Szabolcs katolikus lelkészt az Íráshoz fűződő személyes élményeikről. Vladár Gábor szerint, aki a pápai református teológián az Újszövetséggel kapcsolatos tudományok professzora, különbséget kell tenni, hogy mikor szól a személynek egy-egy szentírási szakasz, és mikor tudományos vizsgálat tárgya. Tapasztalata szerint a tudományos vizsgálódás gazdagítja a személyes Szentírásértelmezést. Lelkészként sem szabad mindig a Biblia mögé bújni: vannak olyan helyzetek, amikor többet ér egy kézfogás, mint igehelyek idézése. Úgy kell élni, hogy mi magunk legyünk a Biblia „illusztrációi”. Gabnai Sándor esperes többek közt elmondta, hogy gyermekkorában éppen egy katolikus képes biblia formájában találkozott először a Szentírással. Óva intett mindenkit – legfőképpen a lelkészeket -, hogy csupán eszközként kezeljék a Bibliát. Rámutatott, hogy a lényeg a kinyilatkoztatott igazságok megélésében van. Henczel Szabolcsot gyermekkorában plébánosa példája irányította a könyvek könyve felé. Amikor hívei életük fontos határhelyzeteiben – akár a gyász pillanataiban is – hozzá fordulnak, mindig úgy választ igeszakaszt, hogy az a húsvét fényét, a feltámadás reményét ragyogtassa fel előttük, bár szerinte is: a szó szerinti idézeteknél sokkal fontosabb azok szellemisége. A Biblia nem házi praktikák és fortélyok könyve. A múlt hét csütörtökén egész napos szentírás-(fel)olvasás helyszíne volt a Szent Orsolya-templom, majd Andrássy Péter tanár úr és tanítványai szépen megkomponált, vetített képes előadásukkal a teremtett világ csodáin keresztül mutatták be Isten nagyságát.
