A nap második szekciója a franciaországi helyzetről szólt. Régis Ladous lyoni professzor Az 1905. évi Törvény és a katolikus körök című előadásában arról az Európa-szerte híres törvényről és annak hatásairól szólt, amely gyökeresen megváltoztatta állam és egyház viszonyát szerte a világon. Valentine Zuber, a Sorbonne egyetem professzora szintén az 1905-ös törvényről beszélt, azonban a protestánsok szemszögéből elemezve azt. Jean-Michel Ducomte, az Oktatási Liga igazgatója Egy jelző nélküli laicizmusért című rövid összefoglalójában arról a XXI. századra nagyon is kiéleződött helyzetről beszélt, amely a mai világban nem csupán a katolikusokat, de minden vallás híveit fenyegeti. A konferencia december 4-én a PPKE Államés Jogtudományi Karának épületében folytatódott. Az előző napi előadásokhoz kapcsolódóan Vallás és politika ma címmel tartottak két kerekasztal-beszélgetést, francia és magyar résztvevőkkel. Az első kerekasztal témái a vallási tényező a jelenlegi politikai gyakorlatokban, a szekularizáció határai, az európai helyzet hatása voltak. Már a címből is látszik, hogy egyrészt nagyon szerteágazó témakörről van szó, másrészt arról is, hogy mennyi kérdést szül folyamatosan még ma is állam és egyház viszonya az Európai Unió országaiban. A Botos Máté dékán vezette beszélgetés alapvető, az előző napi előadások után felmerülő kérdéseket tárgyalt meg. Például azt, hogy a vallási jelenségnek meg kell-e jelennie a politikában, valamint hogy a politikának van-e beleszólási joga a vallás kérdéseibe. Az első felszólaló, Jean-Louis Schlegel, a Seuil Kiadó igazgatója a laicitás fogalma felől próbálta megközelíteni az egyház és az állam franciaországi és magyarországi viszonyait. Szerinte az államnak kötelessége biztosítani a szabad vallásgyakorlást, ugyanakkor bizonyos mértékig semlegesnek is kell maradnia. Jean-Paul Willaime, a Vallástudományok Európai Intézetének igazgatója az Európai Unió dokumentumait idézve mutatott rá Európa laicitására, amely laicitás „párbeszédes, vagyis elfogadja a különböző tudati formákat, amelyek például az oktatás alapjai”. Kiemelte ugyanakkor azt, hogy míg az egyes tagállamok gyakorlata a vallási kérdésekben eltérő lehet, az unió törekvése a vallási hovatartozás miatti diszkrimináció elkerülése. Fontos elvként hangsúlyozta az autonómiát, amelyet mind az államnak, mind az egyháznak tiszteletben kell tartania, ám ez nem zárja ki a különböző kapcsolatok létrejöttét.
A Francia Intézetben kezdődő konferenciát François Laquieze együttműködési és kulturális tanácsos nyitotta meg, majd ezt követte a Vallási kérdések Magyarországon címet viselő szekció ülése. Nádasdy Miklós Magyarország XIX. századi vallási kérdéseiről beszélt, különösen hangsúlyozva az állam és az egyház viszonyának alakulását, a történelmi nehézségeket és az arra adott válaszokat. Ezt követően Hatos Pál, az ELTE docense foglalta össze A vallás a magyar kommunista rendszer idején címmel az 1945 és 1990 közötti időszak történelmi, vallási és külpolitikai eseményeit. Botos Máté, a katolikus egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja 1989: liberalizáció és/vagy a hagyományhoz visszatérés? címmel beszélt arról a két perspektíváról, amelyet az új vallásosság és a vallási kérdések jelentenek. Jean-Dominique Durand lyoni professzor az elmúlt hónapok nagy vihart kavaró, olaszországi „kereszt-botrányát” említette meg, mint abszurd helyzetet. Szerinte a maastrichti szerződésben szereplő, keresztény alapelveken nyugvó szubszidiaritás elvét kérdőjelezi meg a „diszkriminatív bírósági döntés”, amely a keresztek levételére utasította az olaszországi közintézményeket. Szó került még az iszlám európai megjelenéséről is, hiszen mind politikai, mind kulturális szempontból behatárolható Európa északi, déli és nyugati határa – azonban keletről mindez már nem mondható el. Fodor György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora szerint „a mindenkori politikának meg kell ágyaznia az olyan feladatoknak, amelyeket csak az egyházak segítségével lehet megvalósítani”. Az iszlám felvetette problémákra reagálva kijelentette: az iszlám mindig politikus vallás volt – és ma is az, amelyben a többi ország mint meghódítandó terület szerepel. Schanda Balázs, a katolikus egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja a jelképek szerepét emelte ki. Szerinte a különböző államok valláshoz való viszonya is különböző modellek szerint valósul meg, ezért az alapvető kérdés az, hogy mi az a minimum, amelyet a különböző európai modellek közösen meg akarnak határozni. A modellek természetesen az identitás, valamint az állam semlegességének kérdését is felvetik, amely „nem egyenlő azzal, hogy az állam nem foglalkozik a vallással”. A konferencia záróbeszélgetése a demokrácia és a vallás témakörben folyt, amelyen Jean-Claude Monod és Michaël Foessel, az Esprit szerkesztőségének tagjai, valamint Szuromi Szabolcs, a PPKE rektorhelyettese és Fejérdy András, az MTA Történettudományok Kutatóintézetének tagja szólalt fel.
