Ha végigsétálunk Kaposvár virágos utcáin, vagy ellátogatunk a szoborparkjáról és termálvizéről is neves, Rinyaparti kisvárosba, Nagyatádra, onnan pedig Barcsra, amelyet Somogy déli kapujának neveznek, mivel a Dráva túlpartján már Horvátország van, vagy bekukkantunk Csurgóra, Csokonai kedves városába, mindenütt érzékeljük azt az emberléptékű közeget, ahova nemcsak megérkezni jó, hanem rendszeresen visszatérni is. Dél-Somogy ugyanis lankás tájaival, pipacsmezőivel, repcetábláival, gyógyfürdőivel, kulturális attrakcióival, jóféle étkeivel, boraival és hamisítatlan vendégszeretetével hívja azokat, akik szeretnék felfedezni és megismerni e vidéket. S hogy hol kezdjék az ismerkedést? Északról délre vagy délről északra, tulajdonképpen teljesen mindegy. Egy azonban bizonyos: készüljön fel a látogató arra, hogy egy idő után rabul ejti a látvány.
E tájegység maghatározó folyója a Dráva, amely az egyik utolsó Európa természetes partvonalú folyói közül. A magyar címerben is megtalálható; a bal oldali mező harmadik ezüstszalagja a Dráva, s mivel somogyi szakasza Barcsig szabályozatlan, szigeteket alakít ki, holtágakat zár le. A természetjárók és a horgászok egyaránt szeretik a határfolyót, amely a Duna–Dráva Nemzeti Park jelentős területét képezi. Barcs múzeuma halászati, néprajzi és várostörténeti emlékekkel várja a vendégeket, akik evezős túrára vagy kellemes sétahajókázásra is indulhatnak, de az ősborókást is megtekinthetik, s fáradt tagjaikat megmártóztathatják a fürdőben. Ha viszont az ősmagyar állatfajokra kíváncsiak, ne hagyják ki Dráva szentest, ahol szürkemarhákkal, rackajuhokkal, hucul lovakkal, mangalicákkal találkozhatunk, és kilátóról kémlelhetjük a terepet. A Duna–Dráva Nemzeti Park oktatóközpontja a konferenciaturizmus és a természetjárás jelentős állomása.
Babócsán ősnárciszos hívogat; május elején átható illatfelhőben úszik a táj. Az ember szívesen hentergőzne egyet a kedvesével a pompázó virágszőnyegen, de nem teheti, mert a csillagos nárcisz – melyet a fáma szerint egy török basa ültetett kedvenc háremhölgyeinek – védett növény. Itt egyébként egy Árpádkori monostor romjait és egy török fürdő maradványait tárták fel a régészek.
Gyógyvizéről híres Csokonyavisonta, Xántus János, a budapesti állatkert alapítójának, valamint Nagyatádi Szabó István miniszternek a szülőfaluja.
Lakócsán született Fodor József, a hazai közegészségügy megalapozója, s egy horvát tájház is várja a látogatókat. A gyógyvizéről ismert Szulok lakóházai a sváb építészet jellegzetességeit őrzik, és itt is találunk egy tájházat, amelyet egy XVIII. századi vendégfogadóban rendeztek be. A gyékényesi kotró horgászoknak, búvároknak egyaránt kedves hely, Zákányban pedig a Látó-hegyről fogadja csodás panoráma a turistát. Somogyszobon egy XIX. századi tájházban őrzik a múlt relikviáit, köztük egy zenélő képet, amely az evangélikusok himnuszát játssza. Csurgón nyílt meg az első „oskola” Somogyban, amelyet 1792-ben gróf Festetics György építtetett, és Csokonai Vitéz Mihály is tanított itt. A „víg poétáról” elnevezett református gimnázium régi könyvtárában csaknem harmincezres 1948 előtti kötet- és folyóirat-állomány vár ránk; ősnyomtatványokkal, kódexlap töredékek kel, kézzel festett térképekkel, énekeskönyvekkel. De ha már Csurgón járunk, térjünk be az Ágnes-laki arborétumba is! A nyolchektáros területen ciprusok számos változatára bukkanunk, s mintegy százféle fenyőfajt is megfigyelhetünk itt. Ha lelki feltöltődésre vágyunk, vegyük az irányt Berzencére. Isten XVIII. századi hajléka a Szent Kereszt-templom – oltárán Dorfmeister-képpel.
Kalandozásunkat kezdhetjük Kaposváron, Somogyország fővárosában is, Rippl-Rónai, Vaszary János és Galimberti Sándor mediterrán hangulatú szülővárosában, amely hét dombra épült, és nem véletlenül tapadt nevéhez a virágos jelző. A Hild-érmes település püspöki székhely, egyetemi város, és számos kiállítóhely, sokakat vonzó kulturális és sportrendezvény kínál itt tartalmas időtöltést. Nemzetközi hírű színházának előadásaira mindenképpen váltsunk jegyet, menjünk fel a Róma-hegyre, ahol Rippl-Rónai élt és alkotott egykoron, vagy Kaposszentjakabra, a bencés monostor romjaihoz, ahol állandó kiállítást rendeztek be, és nyaranta színházi előadásokon tapsolhat a közönség. A megyei múzeum állandó és időszaki kiállításai mellett baba- és kereskedelmi múzeum várja az érdeklődőket, de a Kormányhivatal címerterme és galériája is sok látogatót vonz. Ahogy Kaposfüred magángalériája is.
A Kaposvár környéki apró falvak a Zselica Szövetség tagjai; Szenna büszke Europa Nostra-díjas szabadtéri néprajzi gyűjteményére, festett fakazettás református templomára, a patcai Katica-tanyát és a bőszénfai Meseszállót különösen a kisgyermekes családok kedvelik, de az egyetem szarvasfarmját is lehet látogatni. Bánya igézően szép vidéke a természetjárók kedvence, Kaposszentbenedeken finn fenyőből épített, modern bencés monostor működik, a kaposdadai dombok lovas íjász birodalmat rejtenek, Bárdibükk az üvegfúvók Mekkája. Kadarkúton, Somogy egyik legfiatalabb városában pedig egy miniarborétumot nézhetünk meg, de innen továbbhaladva Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőterületének központjába, Somogy zöld szívébe, Kaszóba érhetünk, ahol nyolc kilométeres szakaszon fut velünk a kisvasút.
Kaposvárról indulhatunk egyébként Nagybajomba is. Érdemes betérni a Sárközy-kúriába, ahol kézbe vehetjük a másodalispán titkosírású naplóját. A temetőben védett fejfákat találunk, és itt alussza örök álmát Gyergyai Albert író, irodalomtörténész, aki több életrajzi regényében is oly gyönyörűen vallott szülőföldjéről.
Keresztek katonás ritmusa előtt hajthatunk fejet Böhönye német–magyar temetőjében. A II. világháborúban elesett német katonák végső nyughelye a gondozott sírkert. Innen már csak egy ugrás Segesd, a hajdani királynéi város, ahova a tatárok elől menekült IV. Béla király, akinek iskola őrzi a nevét. Leányáról, Árpád-házi Szent Margitról pedig a malomépületből átalakított könyvtárat és múzeumi kiállítóhelyet nevezték el. Segesd templomában kötött házasságot a világpolgár Márai Sándor feleségével, Lolával.
Gölle szülötte Fekete István, aki ugyancsak beemelte az irodalomba Somogyot. Szülőháza emlékmúzeum, de sokan a sírjához is kisétálnak a temetőbe. Hetes Vikár Béla, Somogyjád Illyés emlékét őrzi, aki Az éden elvesztése oratóriumot a falu felkérésére írta egykor. Somogyország mértani közepén, Újvárfalván a megye egyetlen 1848-as történelmi emlékhelye, a Noszlopy-kúria fogadja a látogatókat.
E rövid és meglehetősen vázlatos ízelítő talán kellő kedvcsináló ahhoz, hogy felfedezzék Somogy déli, egykor betyárok lakta tájait, ahol a Kapos, a Rinya és a Dráva folyik, s ahol mesterséges tavak hívogatják a sport és a horgászat szerelmeseit. Nagyot szippanthatunk az erdei levegőből is, hiszen mindmáig eldöntetlen, hogy az erdő van Somogyban vagy Somogy az erdőben. E varázsos vidéken számos neves író, költő, tudós, színész, képzőművész és népművész él és alkot – jelképezve azt a szellemiséget, amelytől Somogy semmi mással össze nem téveszthető.
Persze azért a langallót, a gánicát, a vaddisznópörköltet és a somogyi rétest se felejtsük el, meg a tüzes borokat.
Csak így teljes a világ!
Fotó: Kovács Tibor
