Sokat mond, hogy eskütétele alkalmából elhangzott első elnöki beszédét több mint negyvenszer szakította meg a szenátorok, képviselők tapsa. Kiemelte, hogy mindenekelőtt a nemzet egységét kívánja szolgálni, melynek jelenlegi nehéz helyzetében reményre van szüksége.
Mi adhatna több reményt, mint hogy mindenekelőtt kérlelhetetlen harcot indítanak a korrupció és a maffia ellen. Ezt az a Mattarella elnök hangsúlyozta, akinek fivérét, Piersanti Mattarella alkotmánybírót 1980-ban Szicíliában a maffia bosszúja gyilkolta meg.
Mattarella 1983-tól 2008-ig a kereszténydemokrata párt, majd utóda, a PPI (néppárt) képviselője volt. A Silvio Berlusconival való szövetségbe azonban nem követte pártját. A középbal Ulivo szövetség társalapítójaként miniszter, majd alkotmánybíró volt.
Barátja, a jezsuita publicista és szociológus, Bartolomeo Sorge azt írja róla a Famiglia Cristiana hasábjain, hogy a nagy háború utáni kereszténydemokrata politikus, Alcide De Gasperi fajtájából való.
Meggyőződéses katolikus, de a II. vatikáni zsinat és Ferenc pápa szellemében. Antonio Spadaro, a Civiltà Cattolica jezsuita főszerkesztője azt is tudja róla, hogy milyen „lelkesedéssel, reménnyel, megújultan” követte a zsinat munkáját, tette magáévá a párbeszéd szellemét.
