Dalban imádkozva könnyebb

Valahonnan erőt kellett meríteni. Ki is kellett mondani, hogy Jézus velünk van, boldog a napunk, s hogy szentként halunk majd meg. Ez a vágyunk, de ha ki is mondjuk, olyan, mintha már teljesült is volna. Elképzeltem, amint a végtelen amerikai földeken hazafelé gyalogolnak rongyos ruhájukban: férfiak és nők, mezítlábas gyerekek – és közben énekelnek. Mahalia Jackson — ejtette ki áhítattal a nevet apám egy este, amikor első, kicsit recsegő magnónkba szalagot fűzött. Mint a sötét méz, töltötte be a szobát az énekesnő hangja mélységes örömöt sugározva arról, hogy az életünkben minden vagy szinte minden jó lehet, ha tudjuk: Jézus mellettünk áll, velünk van, és vár ránk. A gospelzene iránt érzett rajongásom azóta sem múlt el, bár megtanultam szeretni magyar népénekeink szomorúságát, Bach nemes kimértségét és Verdi pátoszát is, ahogyan az Úrhoz és az Úrról szól. Az elmúlt hétvégén mégis örültem, hogy Solymáron a gospelt élvezhettem, s elgondolkodhattam: lakik-e az én szívemben akkora öröm, ha Jézusra gondolok, mint azoknak a hajdanvolt gyapotszedőknek…
   
A tizenegyedik alkalommal megrendezett fesztiválra sokan voltak kíváncsiak: nemcsak a városból, hanem közelebbi és távolabbi szomszédságából is felkeresték a PEMŰ sportpályáját.

 

Az előadók, az elmúlt évekhez hasonlóan, nemcsak hazai együttesek voltak: másodszor vett részt a fesztiválon a varsói Sienna kórus, s még Dél-Afrikából is érkezett vendég. Mary Ann, a fiatal tehetség, aki most európai körúton népszerűsíti legújabb lemezét, Johannesburgból érkezett. Szerepelt már az Exaltation együttessel, a Grammydíjas Hezekiah Walkerrel, bejutott a legjobb három közé a Dél-Afrikában szervezett Shell Road To Fame elnevezésű tehetségkutatón, és döntős lett a Radio Pulpits énekversenyen. Dalaival egészen New Orleansig jutott el. Szülőhelye több mint háromszáz éve híres bortermelő vidék, akkoriban vitték oda a Franciaországból elüldözött hugenották az első szőlőtőkéket. Férje és ő is bortermeléssel foglalkozik e tőlünk oly távol eső helyen. A fesztivál háziasszonya, Csűrös Csilla nem borral, hanem egy Solymár környékének leghíresebb pincészetéből hozott üveg pálinkával és emléklappal köszönte meg dalait, amelyek közül az egyiket anyanyelvén énekelte el: arról, hogy szent az Úr, s mi is szentté válhatunk, ha őt követjük, bízunk benne egész életünk során.
   
A Beer Miklós püspök és Mádl Dalma fővédnökségével megvalósult fesztiválon a leghíresebb magyar gospelelőadók és -együttesek léptek fel, határainkon túlról is: Dávid Viktória Budapestről, a tapolcsányi Pax Vobis kórus, a Gyémánt Gospel, a Hortus M. Singers Vácról, a Fráter kórus Miskolcról, a Credo Kárpátaljáról, az EverLand Gospel és a frissen alakult Bolyki Soul and Gospel kórus, amely vár minden csatlakozni kívánót.
   
Öröm és bizonyosság töltötte el mindazokat, akik múlt héten Solymáron, a gospelfesztiválon jártak. Bizonyosság: hogy Jézussal együtt az akár időről időre rabszolgaságnak tűnő élet is öröm, ha merünk benne bízni, ha ezt ki merjük mondani, sőt másokkal együtt még énekelni is tudunk róla.
Fotó: Bókay