Cursillo-lelkigyakorlat a balassagyarmati börtönben
Fotó: Lelovics Zoltán

 

„Ti Mesternek és Úrnak hívtok.
Jól teszitek, mert az vagyok.
Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat,
nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” (Jn 13.14)

A börtön római katolikus lelkésze, Varga László szervezésében a program közös vacsorával kezdődött, amelyen a csoport tagjai megismerhették egymást és az előadókat is. Ezt követően előadásokon, illetve egy közös keresztúti ájtatosságon vettek részt.
A lelkigyakorlat második és harmadik napján a hajnali ébresztő és a zárkán kötelező programok után a fogvatartottak fél hattól teológiai előadásokat hallgattak, majd azok feldolgozásaként a témákhoz illeszkedő csoportfoglalkozásokon, megbeszéléseken vettek részt.
A pénteki napon leveleket olvastak más cursillón korábban részt vett embertársaiktól, akik üzeneteikben jókívánságaikat, tanácsaikat és javaslataikat osztották meg a fogvatartottakkal. Ezt követően foly­tatódtak az előadások és a lelkigyakorlatok, majd szentségimádás következett.
A börtön nem lelkigyakorlatok megtartására épült: szűkösek a helyek, keskenyek a folyosók, kevés a közösségi helyiség. Mégis sikerült megoldani, hogy a csoport tagjai egy különteremben közösen étkezhessenek, egy asztalközösséget alkotva. A szigorú napirend a büntetés-végrehajtás rendszerében „szent” dolog, ezért nagyon fontos volt a pontosság, az adott keretek, idők betartása. A cursillo ideje alatt is biztosítani kellett a fogvatartottak törvényben előírt napi egyórás szabad levegőn tartózkodását.
Amíg a fogvatartott a szabadságvesztés-büntetését tölti, lehetősége van arra, hogy „virtuálisan” egy kinti közösség tagja legyen. Szabadulását követően azután eldőlhet, hogy melyik bázisközösséghez tartozik majd, amelynek – reményeink szerint – aktív és elkötelezett tagja lesz a későbbiekben.
A záróünnepség a cursillo legmeghatározóbb és élményekben leggazdagabb eseménye. A szombati záróünnepélynek és az azt követő szentmisének ezúttal is komoly spirituális célja és haszna volt. Az egyenként elmondott tanúságtételek révén lelkileg megújult és feltöltődött minden résztvevő. Az örvendező és a szolgáló egyház találkozott itt, hiszen az egyház befogadja az új testvéreket, hogy megossza velük élményét: Krisztus szentségét az egyházban. A közös feladat a világban: Isten gyermekeinek örömteli reménye! Amikor lezárul a cursillo, elkezdődik az „örök negyedik nap”.
A résztvevők közül valaki úgy fogalmazott: „lelki wellness”-ben volt része, „bárcsak sose lenne vége” a lelkigyakorlatnak! A börtönbeli cursillo fegyelmezetten, nagyon jó hangulatban telt, és a büntetés-végrehajtás reintegrációs céljainak is messzemenően megfelelt.

Élménybeszámolók a lelkigyakorlat résztvevőitől

● Sokan nem igazán tudják, hogy mit jelent a cursillo. Egy csoport, ahol megismered önmagad, Jézust és az életed. Én is így voltam ezzel. Kíváncsi voltam, hogy mi újat mutatnak a hittel, a vallással kapcsolatban. A cursillo egy négynapos program. Tanultam sok dolgot, mutattak rengeteg újat. A tizenöt-tizenhat órás intenzív tanulás nem volt fárasztó. Megnyugvással töltött el az, hogy húsz ember egy csoportban ugyanúgy gondolkodik egy bizonyos dologról, a hitről és a vallásról. Teljesen pozitívan éltem meg a cursillót. Aki teheti, vegyen részt egy ilyen csoportban, más életszemléletet ad mindenkinek.
Gyula

● Amikor felvetődött, hogy lehet a cursillóra jelentkezni, nem gondolkodtam rajta, hanem igent mondtam. Előzetesen már hallottam róla Varga László lelkész úrtól. Nem vártam hitéleti megerősítést, mivel úgy véltem, sziklaszilárd hit buzog a lelkem minden szegletében.
Tíz éve imádkozom minden reggel, és hiszek Istenben. Már jóval régebben volt lehetőségem két éven keresztül teológiát tanulni, és éveken át tanulmányoztam a világ számos vallását.
Egyszóval, jelentkeztem. Pontosan nem tudtam, mi fog itt történni velünk, csak azt, hogy ez egy intenzív hitéleti élmény lesz. Nos, ennél sokkal többet kaptam. Tiszta lelkű, nagy tudású emberekkel, előadókkal találkoztam, és talán… nem… nem kötöttem barátságot.
Az élet alapvető értelmének gazdag témáit bontottuk ki. A rollisták, akik egy-egy témát elénk tártak, jól felkészültek voltak, legjobb tudásukat adták… Nekünk, embereknek kezdetektől fogva szükségünk van szimbólumokra, rítusokra. Belénk van ez kódolva, mert ezek nélkül nem megy előre semmi. Így épülnek a társadalmi kapcsolatok, és egyáltalán a hitélmények, amelyek lelki gerincünket adják.
Négy napon keresztül együtt lélegeztünk, gondolkodtunk, imádkoztunk, közösen étkeztünk, énekeltünk. (…) Elfelejtettem a hétköznapi gondjaimat, a világ őrült problémáit, és szinte semmi mással nem foglalkoztunk, csak a hittel. Tudást, szeretetet és áldást kaptunk. Számunkra ismeretlen emberek inspiráló gondolataikat, imáikat, szeretetüket, ajándékaikat küldték el nekünk. Van az a hitélmény, amikor a lelked letisztul, benne élsz az imában, és szétárad a tudatodban és a testedben a boldogság. Ilyenkor tudatosul, hogy nem vagyunk egyedül, van, aki figyel ránk, és vigyázza sorsunk. A könnyem is kicsordult, olyan mély volt az élmény. Csontomig hatolt a cursillo varázslata. És hogy megerősített-e a hitemben? Nos, erre mit mondjak? Mindenesetre már egy hete este is imádkozok, nem csak reggel …
Szabolcs

● Nagyon izgatottan vártam a cursillo kezdetét. Nem tudtam, mire számítsak, mert az előkészületekkel kapcsolatban nagyon szűk­szavú volt a lelkészünk. De mégis, valami belső érzés azt éreztette velem, hogy ott a helyem. Mint később kiderült, rengeteg jó interaktív program volt. A gyakorlott rektorunk remek előadásokat szervezett, jó előadókkal, sok élettapasztalattal. Nagyon jó volt minden percünk figyelmét hitünk erősítésére fordítani. Volt lehetőségünk beszélgetni Székely János püspök úrral is, a magyarországi cursillo lelkivezetőjével, ő is tiszteletét tette nálunk. Sőt meg is tudtunk szabadulni bűneinktől, mivel gyóntatott is minket. Remek érzés volt hosszú idő után megszabadulni bűneink súlyától. Így már én is méltó voltam magamhoz venni Krisztus testét a szentáldozáson.
Hogy mit adott nekem a cursillo?
Rengeteg szeretetet. Megvallom őszintén, ,,langyosként” érkeztem a cursillóra, de Krisztus szeretete felmelegítette szívemet. Most már hittel vallom, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt a kereszten. Még több hitet és szeretetet adott nekem a cursillo. Köszönöm, Istenem, hogy befogadtál nyájadba, és engem is terelsz utadon!
Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..