Csöndes imádságban

Genovéva szülei még római ősökről beszéltek, de a gyermek már frank nevet kap a keresztségben. Nanterrében született 422 körül. Egyik életrajzírója megjegyzi, hogy élettörténete már nevével a Római Birodalom hanyatlását és a keresztény frank állam születését példázza. Kétségtelen, személyisége – határozottsága, bátorsága – a későbbi Jeanne d’Arcra emlékeztet, s máig úgy beszélnek róla, mint akit történelmi érdemeiért emeltek a szentek közé. Nanterrében ma is látni azt a kutat, amelyhez a még kislány Genovéva legendája fűződik. Ismeretlen életrajzírója a VI. században azt jegyezte fel róla, hogy miután megfenyítette anyja, az asszony megvakult. Akkor Genovéva a nevezett kútból merített vízzel gyógyította meg a szemét. Egy balladás, látomásos történet szerint súlyos betegségéből meggyógyulva a leány azt mondta: angyal vitte fel az égbe. A korai írásbeliség ezzel a példával is mintegy megelőzi a középkor látomásos irodalmát, nálunk a Júlia szép leány című, egyetlen vallásos témájú magyar balladát.

 

Genovéva olvasott az emberek szívében. Tizenévesen tett szüzességi fogadalmat, de az ókeresztény hagyományt követve továbbra is családja körében élt „csöndes imádságban”. Ekkor találta meg igazán a kereszténységet, böjttel, lemondással a „szent bölcsesség” kulcsát, amely új ajtókat nyitogatott. Azt a Jézust lelte meg, akiről a modern költő, Péguy énekli: „Ő örökli a tragikus földet… / Ő örökli a tragikus szánalmat, / tüzes szeretetet merít belőle.” Nem más ez, mint az antik tragikum megváltói átlényegítése. És Genovéva ezt fiatalon értette, hivatása így vált történelmivé. Szülei halála után Párizsba ment, ahol gyanúsították, rágalmazták. Háza lassan kolostorhoz kezdett hasonlítani: lányok seregletében imádkozott, hogy ebből a szűkebb körből átlépje cellája küszöbét, és népe, százada küzdelmeiben, döntéseiben jelen legyen. Az egyik esemény Attila és hunjainak nyugati gyilkos vonulása. Párizs pánikba esett, Genovéva közösségével imádkozott, beszédet mondott. Bizalmat kért tőlük Isten iránt, aki irányítója a történelemnek. Őrültnek nézték, a Szajnához lökdösték. Akkor érkezett egy klerikus a már haldokló püspökük utolsó miséjének kenyerével: így fejezte ki tiszteletét Genovéva iránt. Ez adott erőt az embereknek: a város megerősítette a falakat, Attila pedig elhagyta a Szajna völgyét. Amikor a Merovingok nemzetségéből származó frank pogány hadvezér, Kilderik Gallia lerohanása után Párizst választotta székhelyéül, Genovévára tisztelettel tekintett.

„Minden mély szellem körül szünet nélkül maszk nő.” Ezt Nietzsche jegyezte meg egy alkalommal. Csupán azt nem érezte: de csak akkor, ha nem „lapos megnyilatkozások” járnak elöl. Genovéva egyetlen maszkot sem viselt, a frank vezérrel szemben így nyert csatát: kiszabadította a foglyokat. És harmadszor sem maradt tétlen. Kilderik újra bekerítette a várost, és éheztette. Genovéva hajóra szállt, és gabonát vásárolt a vele tartó legénységgel. Aztán kenyeret sütöttek Párizsnak… Csodáiról sokan írtak, beszéltek. Égi születésnapja január 3-a.

A templom, ahová temették, a sírja zarándokok „menhelye”. A forradalom áldozata lett. Ereklyéit Saint-Étienne-du-Mont párizsi úrhajléka őrzi. Az 1824-ben kiadott első magyar nyelvű „szép és érzékeny történetet Genovéváról” anyáknak és gyermekeknek szánta a szerző, Láng Ádám.