Megannyi külsőség.
Nagyon nehéz ebben a hajszában a valódi értékre összpontosítani: Isten emberré lett, közénk jött egyszerűen, védtelen kisdedként.
Egy kisbaba születésekor teljesen átélhetjük ezt. Milyen szépen tükrözi a ránk szoruló kicsi élet a mennyei nyugalmat, tisztaságot! Csak benne gyönyörködünk. Öröm a közelében lenni. Minden más háttérbe szorul.
Miért olyan nehéz megtalálni ezt a közeli, meghitt kapcsolatot Jézussal a karácsonyi készületben?
„A hétköznapok szentje finoman érzékeli és helyesen értelmezi, hogy mit kíván most az élet” – mondta Kentenich József atya, aki száz éve alapította a Schönstatt apostoli mozgalmat.
Jézus ott van óvodás gyermekem mellett is, aki örül, hogy elmegyek vele a barkácsdélutánra. Kevesebb lesz így a karácsonyi sütemény otthon, de nem baj. Ott van a kisiskolás lányom karácsonyi hangversenyén is, és együtt örül velem. Nem lesz annyi vasalt ruha szentestére, de nem baj. Kamasz gyermekem nem akar részt venni a pásztorjáték próbáin, inkább szeretne itthon sütni. Több lesz a takarítanivaló utána, de nem baj. Nagyfiamban is ott él Jézus. A rengeteg feladat között férjemnek nem készül el az ajándék. Szégyenkezve borulok a nyakába, hogy ne haragudjon. Ő erre az ölelésre várt már rég. Házasságunkban is jelen van Jézus.
Tárgyiasult és eredményorientált világunkban fel kell mutatnunk, hogy mi a lényeges. A szeretteimre való odafigyelés, a hétköznapi készület eseményeinek lélekkel való megtöltése, gyermekeim lelki készülete közelebb visz az igazi karácsonyhoz, mint a kisütött kacsák vagy a bejglirudak száma. Ehhez kell felnőnünk, megszentelve mindazt, ami az életet szolgálja.
