A postabélyegzőn a Ráckeresztúr felirat jól olvasható, sajnos az évszám nem, csak sejteni lehet, hogy 1942-ben vagy nem sokkal utána íródott, a lapon ugyanis a Horthy István emlékére kiadott gyászbélyeg látható. A címzett ifj. Varga Ferenc, VácDeákvár, Hanusz utca 29.: „Üdvözletét küldi Ráckeresztúrról két kis lány Olga, Margit.” Gyöngybetűs kézírás Olgáé, jól látható, hogy Margit másik tollal rajzolta oda a nevét, szintén kalligrafikus betűkkel. Vajon kik lehettek ők? – tűnődtem, jó volna kinyomozni, de aztán idővel elfeledtem az egészet, a lapot a többi képeslap közé tettem.
Idén, a centenáriumhoz kapcsolódva az első világháború nyomait kezdtem kutatni a településen, és egy alkalommal értékes dokumentumokat kaptam. Több mint százesztendős fotográfiákat, képeslapokat vehettem kézbe Sinka Ferencné Bendák Margit jóvoltából. Az egyik képeslapon látható katona Margitka nagypapája, Végh Lajos (1886–1953), aki később hentesként működött Ráckeresztúron. A felvétel 1908 nyarán készült Budapesten. Az ott állomásozó császári és királyi haderő akkor vonult gyakorlatra, feltehetően már Bosznia és Hercegovina megszállására készülődve. A lóháton ülő Végh Lajost egy VI. kerületi fényképész, Magyar Imre örökítette meg, ám ennél sokkal érdekesebb a képeslap hátoldalán olvasható írás. A postabélyegzőn szereplő dátum: 908 JUL 30. A lapon ez áll (mai helyesírással írva):
Kelt Budapest
Kedves szüleim, itt küldöm a fényképem, amelyben láthatják, hogy a trének hogy mennek gyakorlatra, csak hogy még a munícióskocsi hiányzik, amely úgy néz ki, mint egy kisebb ágyú, csak hogy cső nincs rajta. Újságot nem tudok, mint hogy egészséges vagyok. Hogy vannak kedves szüleim? Egészségesek-e? Csókolom mindnyájukat: Lajos
Megtudtam, hogy Végh Lajos feltehetően még a világháború kirobbanása előtt leszerelt, Ráckeresztúron lett hentes és mészáros. 1927. január 2án vette feleségül Kucsera Margitot, 1928. február elején ikreik születtek, két fiú, akik csak néhány órát éltek. Decemberben újra ikerpárral áldotta meg őt és feleségét a Teremtő, a kislányok az Olga és a Margit nevet kapták. Ekkor még nem sejtettem, hogy a fiókunkban rejlő régi ráckeresztúri képeslapot ez a két kislány írta.
Margitka megmutatta a családi fotóalbumot és nagynénje, Olga néni esküvői fényképét, amelyen a násznép is látható (köztük édesapám bátyja és felesége). A kép hátlapján gyöngybetűs írás: „Szeretettel Margitkának Olgától 1949. aug. 20.” Azonnal felismertem: Végh Olga és Végh Margit küldte tehát az üdvözletet ifj. Varga Ferencnek! Margitka nemrég még megmutatta Olga néninek a több mint hetven évvel korábban írt képeslapot, ő emlékezett is rá, de sajnos személyesen már nem tudtam vele találkozni, beszélgetni: november elején visszaadta lelkét Teremtőjének.
A fényképekből összeálló családtörténet nemcsak a leszármazottak számára lehet fontos, hanem Ráckeresztúr lakóinak is, hiszen az egyes emberek történetéből rajzolódik ki egy-egy nagyobb közösség története – végső soron a történelmünk.
