A Tolna megyei cigány kisebbségi önkormányzat hívta meg Szekszárdra. A szentmise elején Lakatos Lajos, a Tolna megyei cigány kisebbségi önkormányzat tanácsadója köszöntötte, mérföldkőnek nevezve a mostani alkalmat azon az úton, amelyre lépve – ha társadalmi méretűvé szélesedne a kezdeményezés – sok ellentétet lehetne félretolni a két népcsoport boldogulásának útjából.
A misét a helyi plébánossal, Bacsmai Lászlóval közösen mutatta be a püspök, az asszisztenciába vonva Kocsis László decsi diakónus-plébániaigazgatót is, aki a szekszárdi esperesi kerület legnagyobb létszámú cigány közössége, a sárközi cigányság plébániai ellátásában jár elöl. A főpap a spanyol polgárháborúban mártírhalált halt és azóta boldoggá avatott cigány férfi, Ceferino életéről beszélt egyszerű szavakkal, nemcsak azt mutatva be, hogy a Jóisten előtt minden ember egyenlő, hanem arra is rávilágítva, hogy minden szakma és hivatás csak annyit ér, amennyit művelője összhangba tud hozni a tízparancsolattal. A prédikációban egy nagyszerű tanmesét is hallhattunk a „nagytestvérségről”, amely az elfogadás és adás erényeit előtérbe helyezve példaként tárta elénk az egység lehetőségét a társadalom egymástól néha reménytelenül messzire került csoportjai között. A szertartás része volt
Boldog Ceferino képének megáldása, amely után külön áldásban részesültek a mise cigány részvevői, akiket, miután az oltár előtt felsorakoztak, kézrátétellel áldott meg a főpap. Az esemény emelkedettségét még fokozta az elbocsátó áldás után a cigány himnuszként is emlegetett, Zöld az erdő, zöld a hegy is… kezdetű dal közös eléneklése, amelyhez a Bogyiszlói népi zenekar két cigány zenésze, Mihalovics Zsolt és Orsós Zoltán adta a kíséretet.
