Chemin Neuf közösség

 

A kamaszok, akik felnőttbőrbe bújt gyerekek, még az illúziók világában élnek, és úgy érzik, a tökéletesség elérhető. S ha nem is tudják megvalósítani, legalább a látszatát igyekeznek kelteni, úgy tesznek, mintha… A közösségi portálok pedig könnyed barátságokat ígérnek, ahol egy gombnyomásra jön a viszontszeretet. Isten azonban ennél sokkal többet ad.

A hétvége változatos programot biztosított a részt vevő huszonhárom gimnazistának: a lelkigyakorlat bemutatkozással, játékkal és sok énekléssel kezdődött. Délután kiscsoportos feladatok, találkozások várták a fiatalokat. Nem a beszélgetésről, hanem vezetett megosztásról, az őszinte válaszadásról szóltak ezek az alkalmak. A megosztás nem az eszmecsere, hanem a mély hallgatások és befogadások ideje. Minden, ami a csoporton belül elhangzik, ott is marad. Ez az út vezet Isten felé, aki sosem kritizál, csak hallgat és megért.


 

A fiatalok Istennek ajánlották fel emberi kapcsolataikat, és előtte bocsánatot kértek Jézustól. Mivel egész nap a barátság fogalmáról gondolkodtak, a kamaszoknak közeli barátjává vált Isten, akinek jelenléte nyugalmat áraszt. Nagyon finoman működik a kamaszszív: játék és sok nevetés ad szabad áramlást a mélyről jövő gondolatoknak.

A hétvége vezérfonalát három tanítás jelentette: a virtuális világról, az emberi barátságról és ezek tükrében Isten barátságáról esett szó. Utóbbit egy francia szerzetesnő, Marie magyarázta meg előadásban. „A kereszt szimbolizálja legjobban a kapcsolatainkat. Embertársainkkal vízszintes síkon éljük a viszonyainkat, míg az Istennel való kapcsolat az égbe húz. Ha istenkapcsolatunk élő, az keresztülszeli az összes emberi kapcsolatunkat is. Ahol középen ott ragyog az isteni szeretet, ott a lélek irányítja az elfogult emberi érzelmeket. Már nincs virtuális verseny, nem megelőzni akarjuk a másikat, hanem az égbe emelni. A hívő fiatalnak nagyon sok testvére van. Ők nem vér szerinti testvérek, hanem testvérek az egyházban. Érdemes megnézni a keresztény körökben forgó fiatalokat, mennyivel nyitottabbak mások iránt. Láthatatlanul is összeköti őket a hit” – fogalmazott Marie nővér.

A hétvége célja nem az volt, hogy Jézust már két nap leforgása után legjobb barátjuknak nevezzék a fiatalok, hanem hogy beengedjék az életükbe. Ha megértik, hogy Jézus mindig jelen van a mindennapjaikban, úgy szereti őket, ahogyan vannak, és bármikor hozzá fordulhatnak gondjaikkal, az már elegendő.

A kamaszkor átmenet a gyermek- és a felnőttkor között. Az épp kiforró kis egyéniségek még sok mindennel nincsenek tisztában, és szükségük van valakire, akivel megoszthatják kételyeiket. Itt különösen is tetten érhető az ima fontossága. A Jóisten sosem fecseg ki titkokat, és sosem von kérdőre tetteink miatt. Elfogad, hiszen ő adta az életet. Nincs még egy olyan barát, aki úgy szeret, mint ő. Mindent megad, amire szükségünk van, csak kérni kell, és hinni benne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.