Chemin Neuf közösség

 

A kamaszok, akik felnőttbőrbe bújt gyerekek, még az illúziók világában élnek, és úgy érzik, a tökéletesség elérhető. S ha nem is tudják megvalósítani, legalább a látszatát igyekeznek kelteni, úgy tesznek, mintha… A közösségi portálok pedig könnyed barátságokat ígérnek, ahol egy gombnyomásra jön a viszontszeretet. Isten azonban ennél sokkal többet ad.

A hétvége változatos programot biztosított a részt vevő huszonhárom gimnazistának: a lelkigyakorlat bemutatkozással, játékkal és sok énekléssel kezdődött. Délután kiscsoportos feladatok, találkozások várták a fiatalokat. Nem a beszélgetésről, hanem vezetett megosztásról, az őszinte válaszadásról szóltak ezek az alkalmak. A megosztás nem az eszmecsere, hanem a mély hallgatások és befogadások ideje. Minden, ami a csoporton belül elhangzik, ott is marad. Ez az út vezet Isten felé, aki sosem kritizál, csak hallgat és megért.


 

A fiatalok Istennek ajánlották fel emberi kapcsolataikat, és előtte bocsánatot kértek Jézustól. Mivel egész nap a barátság fogalmáról gondolkodtak, a kamaszoknak közeli barátjává vált Isten, akinek jelenléte nyugalmat áraszt. Nagyon finoman működik a kamaszszív: játék és sok nevetés ad szabad áramlást a mélyről jövő gondolatoknak.

A hétvége vezérfonalát három tanítás jelentette: a virtuális világról, az emberi barátságról és ezek tükrében Isten barátságáról esett szó. Utóbbit egy francia szerzetesnő, Marie magyarázta meg előadásban. „A kereszt szimbolizálja legjobban a kapcsolatainkat. Embertársainkkal vízszintes síkon éljük a viszonyainkat, míg az Istennel való kapcsolat az égbe húz. Ha istenkapcsolatunk élő, az keresztülszeli az összes emberi kapcsolatunkat is. Ahol középen ott ragyog az isteni szeretet, ott a lélek irányítja az elfogult emberi érzelmeket. Már nincs virtuális verseny, nem megelőzni akarjuk a másikat, hanem az égbe emelni. A hívő fiatalnak nagyon sok testvére van. Ők nem vér szerinti testvérek, hanem testvérek az egyházban. Érdemes megnézni a keresztény körökben forgó fiatalokat, mennyivel nyitottabbak mások iránt. Láthatatlanul is összeköti őket a hit” – fogalmazott Marie nővér.

A hétvége célja nem az volt, hogy Jézust már két nap leforgása után legjobb barátjuknak nevezzék a fiatalok, hanem hogy beengedjék az életükbe. Ha megértik, hogy Jézus mindig jelen van a mindennapjaikban, úgy szereti őket, ahogyan vannak, és bármikor hozzá fordulhatnak gondjaikkal, az már elegendő.

A kamaszkor átmenet a gyermek- és a felnőttkor között. Az épp kiforró kis egyéniségek még sok mindennel nincsenek tisztában, és szükségük van valakire, akivel megoszthatják kételyeiket. Itt különösen is tetten érhető az ima fontossága. A Jóisten sosem fecseg ki titkokat, és sosem von kérdőre tetteink miatt. Elfogad, hiszen ő adta az életet. Nincs még egy olyan barát, aki úgy szeret, mint ő. Mindent megad, amire szükségünk van, csak kérni kell, és hinni benne.