Fotó: Mészáros Ákos
Kétségkívül a budapestiek egyik kedvelt közlekedési eszköze a kisföldalatti, vagy más néven az M1-es metró, ahogyan hivatalosan nevezik. Már csak azért is, mert a századvég hangulatát idézi fel, a millennium korának romantikáját hozza vissza az erre fogékony pesti polgárok számára. Ráadásul építészetileg is különlegességnek számít, hiszen ez a kéregvasút volt az első föld alatti vasútvonal a kontinensen. A vagonok ugyan már nem az eredeti szériából valók, de az egyes állomások öntöttvas, csempés és faburkolatos kiképzése nem változott, stílusában ugyanolyan maradt, mint annak idején volt. A megállók feliratait a nyolcvanas években újították fel. A Vörösmarty utcai állomás üveg mögötti, csempére festett betűi szolgáltak mintául a többi állomás számára. Mindezekről és sok minden másról is fényképeket, gipszből készített maketteket és csodás építészeti rajzokat láthatunk a XIX. század második feléből, a századforduló éveiből a Budapesti Történeti Múzeum Akik Budapestet építették 3.0 című kiállításán. A tárlatnak a kurátorok az Építészet és ízlés a 19–20. századi iparosoktatásban alcímet adták, így utalva azokra, akik tevőlegesen részt vettek a városépítésben.
1867 után, a kiegyezést követően soha nem látott beruházások indultak meg Pest-Budán. A városegyesítést követően, 1873-tól még nagyobb lendületet vett a köz- és magánházak építése. Ehhez azonban nemcsak tervezőkre, hanem nagyszerű kivitelezőkre is szükség volt. A kiállítás a várost építő iparosok szempontjából mutatja be Budapest történetének ezen időszakát. Az építészethez köthető iparágak iparostanoncainak (ácsok, asztalosok, bádogosok, díszítőfestők, díszítőszobrászok, építészeti rajzolók, épületlakatosok, kőfaragók, kőművesek) művészi szintű rajzi képzése ebben az időszakban más, hasonló céllal működő iskolákkal összevontan zajlott a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskolában (1886–1946), a mai Kisképzőben, a Török Pál utcában.
A Történeti Múzeum kiállításán kiváló rajzokat láthatunk. Auenhammer József kőművestanuló például a győri izraelita templom oldalhomlokzatáról készített méretarányos tusrajzot 1877-ben. Ki gondolná, hogy egy kőművesnek ilyen képességekre és tudásra volt szüksége akkoriban? Más világ volt akkor, a téglaépítészet idején, nagyon sok múlott a házakat kivitelező kőműveseken. Ha meggondoljuk, ma is így van ez: hiába a kiváló építészeti terv, ha nem megfelelő színvonalú a kivitelezés. Az iparostanoncoknak nemcsak szakszerűen kellett „olvasniuk”, érteniük a tervrajzokat, hanem ismerniük illett a stílusokat, és adott esetben maguknak is kellett terveket készíteniük. Kiss Mihály kőműves Boltövek falazása (1910) című akvarellje egyszerűen lenyűgöző munka.
A kiállított eredeti grafikai anyag nagy részét az 1870-es és az 1910-es évek között született építészeti rajzok teszik ki. Ezek az alkotások kiállítási célra készült albumokba ragasztva maradtak fenn. Az iparrajziskolának abban az időben vezető tanára volt Palóczi Antal építész. Több mint harminc éven át, 1879 és 1911 között oktatott építészeti rajzot. A kiállításon válogatás látható továbbá a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény Régi Könyvgyűjteményének XIX. századi építészeti könyvei és műlapjai közül.
Kiegészítésképpen megnézhetünk jó néhány, szintén eredeti építészeti gipszmodellt is, melyeket az 1900-as évek elején öntöttek és a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola egykor mintegy 1900 darabot számláló, oktatási célú gipszgyűjteményének részét képezték.
A kiállított gipszmakettek közül kiemelkedik egy görög amfiteátrum modellje a XX. század elejéről. Mesésen szép korinthoszi oszlopfőt láthatunk, amelynek eredetije az athéni Lüszikratész-emlékművön látható. Aluról felfelé szélesedő, szépen restaurált a fejezete, stilizált növényi motívumokkal díszített, részletekben gazdag az egész műalkotás. Az oszlopoknak nemcsak az ókorban, hanem a XIX. század építészetében is nagy volt a jelentőségük. Az oszlopfejezetek kialakítására, művészi megformálására nagy figyelmet fordítottak az építészek. Azt mondhatnánk, szinte önálló tudományág volt a dór, a jón és korinthoszi oszlopok tervezése és kivitelezése, hogy csak a legalapvetőbb oszloprendeket említsük. Ezért is láthatunk a kiállításon annyi rajzot ebben a témakörben.
A múzeum tárlatán kiállított fényképek Klösz Gyögy munkái, a földalatti építésekor a mai Andrássy úton készült felvételeket szintén az ő műtermének munkatársai fényképezték. Hatalmas albumban jelent meg a budapesti millenniumi földalatti vasút építkezésének fotódokumentációja (1894–96).
Igazi élményt jelenhet ez a tárlat azok számára, akik figyelemmel kísérik e nagyszerű város, Budapest fejlődését, az utolsó száz, százötven év történetét. A kiállított eredeti rajzok és modellek egy kicsit közelebb hozzák a ma élő generációkhoz a régmúlt alkotásait.
(A kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában tekinthető meg június 24-ig.)
