Fizikai munka és kétévi fegyveres katonai szolgálat után 1954-ben folytatta teológiai tanulmányait a budapesti teológiai akadémia civil hallgatójaként. 1956-ban elöljárói kívánságára Nyugatra távozott. 1957-ben Ausztriában letette első fogadalmait, és 1959-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontói Regis College-ben, a Jézus Társasága kanadai fakultásán MA-val és licenciátussal fejezte be 1963-ban. 1961-ben szentelték pappá. A jezsuita képzés utolsó évét az egyesült államokbeli Clevelandben teljesítette, 1964-ben. Ezt követően két évig a montreali Loyola College középiskolájában tanított hittant és matematikát, majd egy évig teológiát oktatott ugyanott, a Loyola College főiskolán.
Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál Egyetemen végezte, ahol 1972-ben PhD-, majd 1977-ben ThD-fokozatot szerzett. Közben 1969-ben meghívták az akkor megalakult Toronto School of Theology tanárának, a Regis College katolikus egyházi fakultásának tagjaként. Ez az iskola hét keresztény teológiai főiskola szövetségéből jött létre a II. vatikáni zsinat utáni évek lelkesedésének egyedülálló eredményeként. Néhány évvel később az intézmény a Torontói Egyetem posztgraduális teológiai fakultásává vált. Somfai Béla 1993-ig itt tanított erkölcsteológiát és bioetikát, miközben egy turnusra megválasztották a federáció teológiai fakultásának dékánjává is. Egy ideig a teológia tanszék vezetője is volt. 1982-ben megkapta a professor ordinarius kinevezést. Tagja volt a Torontói Egyetem kutatásetikai bizottságának, a katolikus kórházak egyesített klinikai-etikai bizottságának, valamint több tudományos társulatnak is. 1975–1976-ban a Medical College of Georgián, 1982–1983-ban a Montreali Egyetem Medical Humanities Intézetében, 1989–1990-ben pedig a montreali McGill Egyetem bioetikai kutatóintézetében dolgozott meghívott munkatársként. Látogató professzorként tanított a University of Saint Louison, a tokiói Sophia Egyetemen és a nigériai Enuguban is. Időközben néhány évig a Kanadában lelkipásztorkodó magyar jezsuiták elöljárója volt.
1993-ban emeritált a Toronto School of Theology tanáraként, és visszatért Magyarországra. A Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és bioetika tanszék vezető professzora és az intézmény oktatási rektorhelyettese volt 2007-ig. Meghívott előadóként néhány évig a budapesti Semmelweis Egyetemen, illetve a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen is tanított. Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Klinikai Etikai Bizottságnak, a Magyar Bioetikai Társulatnak, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságának, és hat évig az Oktatásügyi Minisztérium Országos Kredittanácsának is. 2007-ben nyugalomba vonult, és Budapestre költözött, ahol a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanított professor emeritusként, meghívott előadóként.
Somfai Béla számos tanulmány, valamint egyetemi és főiskolai jegyzet szerzője. Publikációi idegen nyelvű szaklapokban és magyar folyóiratokban jelentek meg, többek között a Katolikus Szemle, a Magyar Tudomány, a Szolgálat, a Mérleg, a Távlatok, a Teológia, a Vigilia és az Új Ember hasábjain.
